Evangélikus Népiskola, 1937
1937 / 3. szám - Kertai János: A III. parancsolat
100 Rosszat. Aki ezt a figyelmeztetést betartja, mit nem lép át ? Isten törvényét. Lám, milyen fontos ez a figyelmeztetés ! Aki fél a meghűléstől, mit tegyen ? Vigyázzon magára. Hogyan ? Melegen öltözködjön stb. Aki nem akar bűnbe esni, mit tegyen? Szeresse és félje az Urat! Mi ellen óv meg ez a figyelmeztetés? A bűn ellen. Mi ez hát? A legjobb védőpajzs a bűn ellen. Továbbmegyünk. Meg kell értetnem a Szent Ige fogalmát. Beszélgetünk a bibliáról, a gyermekek kézbeveszik azt. Az igehirdetésről is beszélünk. Megveti, aki semmibe sem veszi, elfelejti, nem tanulja meg a parancsolatokat, végül, aki nem hiszi el. Mindezt apróra boncolgatva beszéljük meg. Örömmel hallgatja és tanulja a hívő ember. Igyekezzünk megszerettetni velük az igét. Most példák következnek, amik az ige erejéről tesznek bizonyságot. Talán legalkalmasabb példák vehetők fel Pál apostol életéből. A megtérő Saul, Pál a börtönben, a hajón. Még szemléletesebb, ha a magunk, vagy környezetünk életéből vehetünk egy-egy példát. Ezután arról esik szó, ki tartja meg a parancsolatot és ki vétkezik ellene. A vasárnapon dolgozó ember, a munkaszünet, a szükségmunka. Segítés vasárnapon. Itt vehető egy rövid összefoglalás a tanultakról, melyből kitűnik, hogy ez a parancsolat is két részből áll, t. i. a tilalomból és a parancsból.' Isten mindig megmondja, mit ne tegyünk, de azt is, hogy mit tegyünk. így felírom a táblára : I. parancs : az ünnepnap megszentelése, templombajárás, munkaszünet, a lélek nemesítése, erőgyűjtés. II. tilalom : az ünnepnap megszentségtelenítése, vasárnapi munka, templomkerülés, kocsmázás. Így világosan áll a gyermek előtt a követendő út. Megrögz tés céljából leíratom. Ennyi elvégezhető egy félóra alatt. Ha egész óra áll rendelke“ zésemre, mehetek azonnal tovább. Ellenkező esetben, az új félórán a tanultak felújításával kell kezdenem. Áthajlás az istentiszteletre. Beszélgessünk most még az istentiszteletről. Szeretném tudni, mit figyeltetek meg vasárnaponként a templomban. A gyermekek néhány dolgot elmondanak. Ezek között talán akad olyan megfigyelés, ami a tanítás szempontjából hasznosítható, a kiindulásra alkalmas. Ha nincs konkrétum a feleletekben, hanem csak a „világba" beszélnek, akkor ilyenformán terelem a beszélgetést helyes irányba : mivel kezdődik az istentisztelet ? Énekkel — mondja az egyik. Már előbb is van valami, mondom. Harangszóval — vág közbe a másik. Igen, már a harangszó mire figyelmeztet? Az istentisztelet kezdetére. Ha figyelmeztet, mit tegyünk? Menjünk be. Helyesen tesz-e az az ember, aki csak később megy be? Nem. Miért? Mert megzavarja a többieket. A többiek áhítatát, egészítem ki. Látjátok gyermekek, a később menő ember még annál is nagyobb botlást követ el, minthogy megzavarja az áhítatot. Erről is beszélnünk kell. Előbb azonban feleljetek arra a kérdésemre, hogy az első ének után mi következik ? A tisztelendő úr oltárelőtti imája. Ki emlékszik, mit imádkozik? Erre aligha tudnak felelni, tehát felolvasom az ima néhány mondatát: ......könyörülj rajtam, én Istenem, a Te kegyel-
