Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - Kántori rovat
85 KÁNTORI ROVAT Rovatvezető : Hamar Gyula soproni ev tanítóképző-intézeti igazgató. Liszt Ferenc és az evangélikus egyházi zene. Liszt Ferenc, a világhíres magyar zeneszerző és zeneművész, a legmagasabbfokú zongoratechnika utolérhetetlen birtokosa, a „zongorakirály“, aki korának szellemi életére is irányítólag hatott, a zene nagy vándorapostola, 1811. október 21.-én született a sopronmegyei (ma burgenlandi) Doborján községben, meghalt 1886. július 31.-én Bayreuthban (Bajorországban). 1936-ban lesz tehát halálának 50-ik évfordulója. Ezt a jubiláris alkalmat felhasználja a művelt világ, hogy Liszt Ferencről megemlékezzék. Bennünket azzal a jubileumi megemlékezéssel kapcsolatban a mi Kántori Rovatunk keretében az érdekelhet leginkább, vájjon Liszt Ferenc lángelméjének sokoldalú érdeklődése kiterjedt-e az evangélikus egyházi énekre és zenére is ? Első pillantásra is feltételezhető, hogy azt a Liszt Ferencet, aki egy-egy természeti tünemény, egy-egy olvasott mű, egy-egy kisebb- nagyobb esemény, egy-egy műremek szemléletének hatása alatt zenei formába önti érzelmeit, gondolatait, az evangélikus ének és zene és annak utolérhetetlen felvirágoztat ója: Bach, megihlethette, munkásságra indíthatta. S úgy is van. Liszt rendkívül sokoldalú és nagyszámú kompozíciói között találhatók olyanok is, melyek az evangélikus egyházi énekkel és zenével a legszorosabb vonatkozásban vannak. Liszt Weimárban sokat foglalkozott Bachhal ; egyrészt tanítványaival játszatta Bach zongoraműveit, másrészt ő maga is játszott a hangversenyeken Bach műveiből és a Bach-féle Máté-Passió előadásának gondolatával is foglalkozott. Liszt Bachot, a nagy evangélikus zeneszerzőt és zeneművészt, a zene Aquinói Tamásának, a „csudálatos vastartalmú tónak“ nevezte. Bach emlékének hódolva Liszt megkomponálja B-A-C-H „prelúdiumát“ 1855-ben („Präludeum und Fuge über den Namen BACH“). A művet a merseburgi dóm orgonájának avatási ünnepélyére írta. Ezt a művét 1862-ben mintegy kiegészítette a „Variationen über das Motiv von Bach .. . Basso Continuo des ersten Satzes seiner Kantate „Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen“ und des „Crucifixus“ der h-Moll-Messe“ c. műve, mely Lisztnek egyik legnagyobbszerű szerzeménye. Liszt e művének első részében valósággal vájkál a sírásban (Weinen), panaszolkodásban (Klagen), gondokban (Sorgen), kétségekben (Zagen), a levertség és kétségbeesés mindennemű változatában és árnyalatában, végül azonban befejezi nagyszerű művét ezzel az egyszerű s mégis fenséges imádsággal: „Mind jó, amit Isten tészen.“ Ez az Istenben való megnyugvás Liszt személyiségére nagyon jellemző. Azt mondja a nemrég nálunk is járt Raabe Péter, a weimári Liszt-múzeum világhírű igazgatója s a Liszt-irodalom legkiválóbb ismerője, hogy a Liszt-féle „Variációkat“ nagyon ritkán hallhatja az ember, mert a művészek között alig-alig találkozott s alig is fog találkozni olyan, aki a mű
