Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 2. szám - Wolf Artur, Zakócs Ferenc: Halottaink

81

Halottaink.

Wolf Artúr. Karácsony szentestéjén adta vissza teremtő Istene kezébe halhatatlan lelkét Wolf Artúr nyugalmazott evangélikus igazgató-tanító, a délvidéki Torzsa községben.

Korompán, 1866 március 30-án született bányahívatalnoki családból. A szegénységnek sok küzdelme között végezte el a gimnáziumi és tanítóképzőintézeti tanulmányait Iglón, majd mint fiatal segédtanító Ujverbászon kezdte meg szolgálatát, ahonnan Sóvéra, majd egyhangú választással Torzsára hívták meg kántortanítónak, az onnan Sopronba távozott Krug Lajos helyébe. Egyháza elhívott munkásának érezte magát mindig. Sok nemes áldozat jellemezte szolgálatát. Kitörülhetetlen betűkkel írta bele nevét a torzsai egyházközség történetébe, mely minden időben tudta értékelni lelkes fáradozását. Halála után egyházközsége alapítványt is létesített emlékére. Öregen, megfáradtán is megküzdött a megszállás után a nyelvvizsgák gondjával és az államosított iskolának is néhány éven át igazgatója volt. Majd a jól megérdemelt nyugalomba vonult. Személyében összekötötte az egyházat és az iskolát. Munkájával és életével hirdetője volt annak a soha el nem halványítható igazságnak, hogy az egyház és iskolái elválaszthatatlanul együvé tartoznak. Hirdette, élte és vallotta, hogy az egyház nem élhet istenfélő nép nélkül, de a nép sem élhet Isten áldó egyháza nélkül. Hihetetlen küzdelmet folytatott azért, hogy szerény javadalmazású tanítói állásában hasznos polgárokká nevelje 7 közül megmaradt 6 gyermekét. Lelke minden szép törekvését beleálmodta gyermekeibe. Három fia közül az idősebbet az orvos nemes hivatásmezején indította el, második fiára örökítette át az iskola lelkes szeretetét, kisebbik fiát pedig imádkozó lélekkel bocsátotta el Isten szent szolgálatára. Hűséges szeretettel 3 leánygyermekét is boldog családi élet révébe kalauzolta el.

1935 karácsony estéjén, a templomban — ahol annyiszor szolgálta teremtő Urát, elénekelte a karácsony énekeit és hálát adott a Megváltó születéséért — otthonában, nagyszámú családja körében elimádkozta a karácsonyi öröm minden fölkívánkozó szavát, majd néhány percnyi haláltusa után visszaadta nemes lelkét Annak, aki az életbe elhívta és minden élte napján áldásával kísérte. Legyen áldott emlékezete!

Zakócs Ferenc. A Torvaji Ágostai Hitvallású Evangélikus Leánygyülekezet fájdalmas szívvel és a Gondviselő Isten akaratából rámért súlyos csapástól mélységesen megrendülve jelenti, hogy mindnyájunk által szeretett és mély tisztelettel körülvett tanítóját, Zakócs Ferenc torvaji ev. tanítót, rövid, de súlyos szenvedés és megpróbáltatás után életének 53-ik és torvaji tanítóságának 24-ik évében e hó 13-án 14 órakor a Mindenható magához szólította.

Bánatos szívünk keserű fájdalmával, de az élet és halál Urának kifürkészhetetlen akaratában keresztyéni alázatossággal megnyugodva vesszük körül gyászos ravatalát annak, aki e földi pályafutása alatt, esküjéhez híven, erős hittel és-; Istenben vetett rendíthetetlen bizalom-