Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 2. szám - Köpeczi Kiss Sámuel: Benedek Vince a pátriárka

71

Ugyanazon kartärsäval átdolgozta Csehi Antal, elemi népiskola felsőbb osztályai számára írt földrajzát. Szerkesztették együttesen több éven át a Gross Testvérek győri könyvkiadó cég kiadásában megjelent „Tanulók zsebkönyvét.'“ — Ugyanezen cég kiadásában megjelent más iskolai tankönyvek átdolgozását is végezték.

Kartársunk módszeres utasítást írt Hasza József pályadíjas „Bibliai Történetek" című könyvéhez. Ezeken kívül különféle lapokban mintegy másfélszáz cikke őrzi tisztelt nevét Benedek Vincének.

Ma is állandó munkatársa a hatvan éve fennálló Győri Hírlapnak.

Ennyi kiváló hivatali és társadalmi munkásság nem csoda ha a közfigyelmet felkeltette érdemes kartársunk iránt, hogy azután tanítói mivolta a szokottnál nagyobb elismerésben részeltessék. Évekkel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia sokirányú tevékenységének elismeréséül, a Wodianer-díjjal tüntette ki. IV. Károly király a II. osztályú hadiérdemkeresztet adományozta a háború alatt tanúsított társadalmi munkásságáért. A kir. tanfelügyelőség felterjesztésére elnyerte a Wechselmann Ignác-féle nyugdíjpótlék-alapítvány kamatainak egyikét.

Irodalmi működése elismeréséül a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság 1923 dec. 18-án kültagjává, a Gyóni Géza Irodalmi Társaság pedig rendes tagjává választotta.

Az önzetlen, odaadó munkásság anyagi, de főképp erkölcsi elismerések koronája volt kartársunk nyugalombavonulása alkalmával egyházközsége által 1925 október 27-én díszközgyűlés keretében rendezett búcsúünnepély. A díszközgyűlésen az egyházközségi tanácstagokon, a lelkészi és tanítói karon kívül megjelentek a város valamennyi iskolájának, a helyi tanítói egyesületeknek, az Országos Tanítószövetségnek, az Eötvös-alapnak képviselői, továbbá számosán mindazok, akik a tanítói munkát, a félszázados múltat megbecsülni, értékelni tudják. Az ünneplés felemelő és őszinteségében megható volt. Érdemes arról —• bár röviden — megemlékezni. Az ünnepi beszédet, illetve búcsúztatót Strasser Sándor leánygimnáziumi igazgató, iskolaszéki világi elnök mondotta, amelyben klasszikus szavakkal méltatta az ünnepelt tanulságos, példaadó tanítói és emberi mivoltát, áldásos, sikerekben gazdag és gyönyörűséges múltját. Ihletett meglátással, művészi ecsetvonásokkal formálta meg a magyar tanító glóriás alakját. Az ünnepeknek hosszú félszázadon át felmutatott kvalitásaiért egyháza babért nem adhat, mert azt ő levelenkint maga szedte össze, mondotta a szónok beszéde végén. Az Országos Tanító Szövetség és az Eötvös-alap üdvözletét Rákos István kir. tanácsos, elnök tolmácsolta, aki ismert ékesszólásával ünnepeltet, mint a tanítói közszellem kialakulásának emberi mérték feletti munkását aposztrofálta. A többi egyesület és iskolák szónokainak beszéde után, melyek mind lélekemelők voltak, Fodor Kálmán karmester vezényletével felzendült Kölcsey nemzeti imája s ennek felemelő akkordjaival ért véget a megható, öröm, de egyben fájó érzéseket, könnyeket kiváltó búcsúünnepély, mely a tisztes, értékes munka ünneplése volt. Megdobbantak a szívek, ragyogtak a szemek s gyémánt gyöngyöket hullattak, a hála és szeretet őszinte könnyeit. . .

Nyolcvan évvel ezelőtt a felkelő nap aranyos sugaraival, derűs mosolyok között, egy reményteljes, újszülött fiúcska arcocskáját paj