Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 2. szám - Köpeczi Kiss Sámuel: Benedek Vince a pátriárka

68

Benedek Vince, a pátriárka.

Boldog az oly ember,

Aki a köznek él;

Akinek a mivolta Megtestesült eszmény . . .

Az Isten kifürkészhetetlen jóvoltából 1856. évi január 22-én Vanyolán a felkelő nap első sugarai a szerény tanítói hajlékot aranyozták be. Családi öröm szokatlanul ragyogta túl az aranyos napsugarakat. A Gondviselés újszülött fiúval ajándékozta meg a boldog családot. Ez árasztotta el Vince napján balzsamos verőfénnyel Benedek János rektor úr házanépe szívét, hajlékát. Es nőtt a gyermek, nőtt, testben és lélekben szépen fejlődött. A pedagógia Istennője leszállt hozzá, homlokon csókolta és eljegyezte magának őt. Kiképzéséhez a fundamentumot édesapja, a hírneves néptanító, akit

I. Ferencz József király a koronás érdemkereszttel tüntetett ki, rátermettséggel rakta le.

Középiskolai tanulmányait a győri ev. algimnáziumban és a soproni líceum ötödik osztályában végezte. Innen lépett át, Karsay Sándor ev. püspök egyenes kívánságára, a tanítóképző intézetbe, hogy a családi nemes tradíció benne kiteljesedjék.

, Megszerezvén a tanítói diplomát 1875 június 25-én, Jóbaházán az Ur szőlőjébe vezette útja. Irtotta a gyomot, törte az ugarai, nyesegette a vadhajtásokat, bölcsen ojtogatott; tanított kicsinyeket és nagyokat. Innen a győri gyülekezethez tartozó győrújfalui leányegyházba kap küldetést megkezdett apostolkodásának folytatására. Jóhíre szárnyrakapta s 1887 szept. 1-én már a győri gyülekezet egy- akarattal választotta meg és az újonnan szervezett V.—VI. fiúosztály tanításával bízta meg. Itt szerzett érdemei elismeréséül 1912 február 8-án a gyülekezet iskolája igazgatójává választják meg s e tisztet, 1925 szept. 1-én történt nyugalomba vonulásáig, mindeneknek megelégedésére, elismerésére kiválóan töltötte be.

Krisztusi pályáján, 1875—1925. — tehát félszázados gyönyörűséges múlt híven tükrözi vissza sikerekben gazdag, tanítói köztevékenységét.

De tekintsünk kissé mélyebben immár letűnt gyönyörűséges múltjába. Hisz’ a múlt tanulságokat rejt a jövő számára ... de a szomorú jelen is okulást meríthet belőle. „A világot nem lehet szociális olajcseppekkel meggyógyítani: oda önfeláldozó emberek tengernyi verejtéke, vére hullása kell.“