Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 2. szám - "Ne félj, csak higyj!"
60 Egyéni életét érvényre juttathatja hivatásában mindenki, aki keresi az alkalmat, hogy sajátos, individuális ténykedésben — bármilyen jelentéktelennek lássék az — emberséges voltát bizonyítja emberek iránt, akiknek igazán emberre van szükségük. Ezáltal a jónak és lelkiség szolgálatába szegődik. Semmiféle mostoha sors sem tilthatja el az embert ettől a közvetlen emberséges szolgálattól, melyet mellékhivatásának érez. Ha nagyon kevés az, ami megvalósul, úgy abban keresendő a hiba, hogy sok volt a mulasztás. Hogy ki-ki a saját egyéni viszonyai közepette azért küz- ködik, hogy igazi emberséget tanúsítson embertársai iránt, attól függ az egész emberiség jövője. Felbecsülhetetlen értékek vesznek kárba minden pillanatban a mulasztások miatt, melyek folytán a meg nem valósulás stádiumában a „semmit“ képviselik. De ami ezek közül akarás- és tetté válik, oly gazdaságot képvisel, amit nem szabad lebecsülni. Az emberiség nem is olyan materialista, mint ahogyan szeretnék ezt beállítani. Ahogy én megismertem az embereket, nyilvánvaló előttem, hogy sokkal több bennük az ideális törekvés, mint amennyi a felszínre kerül. Mint ahogy a folyamok vizei kevesek ahhoz képest, amennyi víz láthatatlanul, földalatti mederben mozog, éppen úgy a megtestesült idealizmus ahhoz viszonyítva, amennyit emberek önmagukban vagy még nem feloldva hordoznak lelkűkben. A megkötött cselekvési össztönt felszabadítani, a mélység vizeit a felületre hozni: az emberiség várva-várja azokat, akik erre képesek ! Horusitzkyné Barthel Hermin. Dr Varsányi Mátyás : Ne félj, csak higyj. Egyházi beszédek. Budapest, 1935. A kiváló egyházi szónokként általánosan ismert szerző 19 prédikációját tartalmazza. A prédikációk egy része elhangzott már a rádióban. Van közöttük az egyházi esztendő minden szakára. A prédikációkból egy külön igehirdetői egyéniséget ismerünk meg. A főtörekvése kétségtelenül az, hogy az igehirdetése hozzákapcsolódjék a mi kultúránk emberének az igényeihez és szükségleteihez. Külsőleg kifejezésre jut ez abban a sok idézetben, amelyben a szerző megszólaltat mindenkit, aki tekintély a mai ember számára; Luthertől kezdve, Tolsztojon, Goethén, írók és művészek egész során keresztül egészen Marxig, belsőleg meg problémaanyagában és prédikáló módszerében. Ha a prédikáció, amint előttünk áll, első tekintetre mást mutatna is, kétségtelen, hogy a szerző legalább a meditációjában a való életből és pedig kimondottan a mai ember életéből és gondolkozásából indúl el és érkezik meg ezen keresztül az evangéliumnál és nem megfordítva. Egy veszedelme természetesen ennek az eljárásnak mindig megvan. Az evangéliumi igazság könnyen ellaposodik s úgy tűnik föl, mint ennek a mi kultúránknak a függvénye. Előnye, hogy a prédikáció megmarad mindig érdekesnek és az emberhez közelfekvőnek. A prédikációk kétsételenűl művelt hallgatóság számára készültek, de meghallgatásuk nem maradhatott nyom nélkül egyszerűbb embe
