Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 2. szám - Kuszák István: A nyolcosztályú népiskola gyakorlati működéséről

45

dolkodni s az önállóan kigondolt és elvégzett munka közben a gyermek megismeri a munkában rejlő gyönyört s eszméltek arra, hogy a becsületesen végzett munka az egyik főfeltétele az életben való boldogulásnak. Úgy volna jó, ha a VII.—Vili. osztályok kézimunkaoktatása jól felszerelt iskolaműhelyekben folyhatna. Sajnos, azonban ez nálunk sincs meg s így a kézügyességi gyakorlatok terjedelmét a gyermekekkel beszereztethető s a legegyszerűbb szerszámokkal feldolgozható anyag határozza meg. A gyermekek hozhatnak bármilyen anyagot s ha nem tudják, mire lehet azt felhasználni, együttesen állapítjuk meg, hogy mit lehet a hozott anyagból készíteni. Figyelemmel vagyunk mindig a tanuló iskolai szükségleteire és a tanulmányokkal kapcsolatos tárgyakra. Azt is megengedem, hogy otthon eltört vagy egyébként használhatatlanná vált tárgyakat (lekopott képkeretet, eltörött kalapácsnyelet stb.) a kézimunkaórán javítsák meg. Azt tartom legfontosabbnak, hogy minden tárgy, mely kezükből kikerül, ne csupán használható, hanem mutatós is legyen. A leányokat egyik kartársnőnk tanítja a női kézimunkára. Olt a tananyag : varrógépkezelés, gépen varrás, fehérneműszabás és varrás, felsőruhavarrás. Magyar néphimzések s a most divatos kötés és horgolás.

M. t. K. ! A VII.—VIII. osztályban tankönyveket nem használunk. A tanulók az ismeretanyag begyakorlása tekintetében kizárólag jegyzeteikre vannak utalva. Eleinte csupán a tanítás kapcsán a táblára került vezérszavakat jegyezték fel. Hamarosan tapasztalnom kellett azonban, hogy ezek alapján nem tudnak elfogadhatóan, értelmesen és összefüggően beszámolni a tanultakról. Szükségét láttam tehát annak, hogy az ismeretanyagot összefüggő, kész mondatokba foglalva diktáljam le tanítványaimnak. Ehhez azonban sok idő kell s így igen gyakran nincs meg a lehetőség arra, hogy a tananyagban fokozott mértékben elmélyedjünk. A hiányokat azzal igyekezem pótolni, hogy gyakran adok növendékeimnek ú. n. megfigyelési feladatokat és állandóan buzdítom őket utánjárásra, kérdezősködésre, könyvek, lexikonok tanulmányozására a feldolgozott tananyaggal kapcsolatban. A számonkérésnél örömmel tapasztalom, hogy buzdításomnak meg is van a kellő foganatja.

Talán nem csalódom ama feltevésemben, hogy a m. t. Kartársakat érdekelni fogja a fegyelmezés kérdése is, főképp, ha megmondom, hogy elég nagy létszámú (43—65) összevont vegyes osztályról van szó, melyben különböző nemű, ismétlőiskolás korú gyermekek vannak együtt. Nem fedné a valóságot, ha azt mondanám, hogy a fegyelmezés és az osztály jó szellemének biztosítása egyáltalában nem igényel gondot, de viszont azt is kijelenthetem, hogy nem kell drákói szigor ahhoz, hogy a VII.—VIII. osztályban a munkát zavartalanul végezhessük. A főtörekvésem arra irányul, hogy az érdeklődés lekötésével teremtsek fegyelmet. Azután meg az ú. n. autonom fegyelmet igyekezem osztályomban biztosítani. A növendékekre magukra hárítom annak gondját, hogy a megállapított rendszabályok betartásában egymást ellenőrizzék és egymást buzdítsák. F.gy-két kamaszos eltévelyedésen kívül eddig még nem is fordult elő komolyabb fegyelmi eset.

Végül még a VII.—VIII. osztályban végzett munka eredményé