Evangélikus Népiskola, 1936

1936 / 2. szám - Kuszák István: A nyolcosztályú népiskola gyakorlati működéséről

45 dolkodni s az önállóan kigondolt és elvégzett munka közben a gyer­mek megismeri a munkában rejlő gyönyört s eszméltek arra, hogy a becsületesen végzett munka az egyik főfeltétele az életben való boldogulásnak. Úgy volna jó, ha a VII.—Vili. osztályok kézimunka­oktatása jól felszerelt iskolaműhelyekben folyhatna. Sajnos, azonban ez nálunk sincs meg s így a kézügyességi gyakorlatok terjedelmét a gyermekekkel beszereztethető s a legegyszerűbb szerszámokkal fel­dolgozható anyag határozza meg. A gyermekek hozhatnak bármilyen anyagot s ha nem tudják, mire lehet azt felhasználni, együttesen állapítjuk meg, hogy mit lehet a hozott anyagból készíteni. Figyelem­mel vagyunk mindig a tanuló iskolai szükségleteire és a tanulmá­nyokkal kapcsolatos tárgyakra. Azt is megengedem, hogy otthon el­tört vagy egyébként használhatatlanná vált tárgyakat (lekopott kép­keretet, eltörött kalapácsnyelet stb.) a kézimunkaórán javítsák meg. Azt tartom legfontosabbnak, hogy minden tárgy, mely kezükből ki­kerül, ne csupán használható, hanem mutatós is legyen. A leányo­kat egyik kartársnőnk tanítja a női kézimunkára. Olt a tananyag : varrógépkezelés, gépen varrás, fehérneműszabás és varrás, felsőruha­varrás. Magyar néphimzések s a most divatos kötés és horgolás. M. t. K. ! A VII.—VIII. osztályban tankönyveket nem haszná­lunk. A tanulók az ismeretanyag begyakorlása tekintetében kizárólag jegyzeteikre vannak utalva. Eleinte csupán a tanítás kapcsán a táb­lára került vezérszavakat jegyezték fel. Hamarosan tapasztalnom kel­lett azonban, hogy ezek alapján nem tudnak elfogadhatóan, értel­mesen és összefüggően beszámolni a tanultakról. Szükségét láttam tehát annak, hogy az ismeretanyagot összefüggő, kész mondatokba foglalva diktáljam le tanítványaimnak. Ehhez azonban sok idő kell s így igen gyakran nincs meg a lehetőség arra, hogy a tananyagban fokozott mértékben elmélyedjünk. A hiányokat azzal igyekezem pó­tolni, hogy gyakran adok növendékeimnek ú. n. megfigyelési felada­tokat és állandóan buzdítom őket utánjárásra, kérdezősködésre, köny­vek, lexikonok tanulmányozására a feldolgozott tananyaggal kapcso­latban. A számonkérésnél örömmel tapasztalom, hogy buzdításomnak meg is van a kellő foganatja. Talán nem csalódom ama feltevésemben, hogy a m. t. Kar­társakat érdekelni fogja a fegyelmezés kérdése is, főképp, ha meg­mondom, hogy elég nagy létszámú (43—65) összevont vegyes osz­tályról van szó, melyben különböző nemű, ismétlőiskolás korú gyer­mekek vannak együtt. Nem fedné a valóságot, ha azt mondanám, hogy a fegyelmezés és az osztály jó szellemének biztosítása egyál­talában nem igényel gondot, de viszont azt is kijelenthetem, hogy nem kell drákói szigor ahhoz, hogy a VII.—VIII. osztályban a mun­kát zavartalanul végezhessük. A főtörekvésem arra irányul, hogy az érdeklődés lekötésével teremtsek fegyelmet. Azután meg az ú. n. autonom fegyelmet igyekezem osztályomban biztosítani. A növendé­kekre magukra hárítom annak gondját, hogy a megállapított rend­szabályok betartásában egymást ellenőrizzék és egymást buzdítsák. F.gy-két kamaszos eltévelyedésen kívül eddig még nem is fordult elő komolyabb fegyelmi eset. Végül még a VII.—VIII. osztályban végzett munka eredményé­

Next

/
Thumbnails
Contents