Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 7-8. szám - Konyári Béla: Hogyan vihetjük be az új tantervet az ev. elemi iskolába?
279 zebb feladat, amely emberre várhat, mint a nevelés. Ennek a céltudatos irányítására szolgál az állami tanterv, amely az utóbbi időben a kor kívánalmainak megfelelőleg, gyökeres változáson ment keresztül. Amíg ugyanis a régi tanterv rideg és merev formaságokra támaszkodva, inkább a szabályok szigorú betartására fordította a figyelmet és az emlékezetre utalt, addig az új tanterv a gyakorlati életre igyekszik nevelni és módszereiben a formaságokkal szemben inkább a közvetlenségre fekteti a fősúlyt. Más szóval: a régi tanterv elméletre oktatott, az új tanterv pedig cselekedni tanít. Az új tanterv felismerte a népiskola tulajdonképpeni rendeltetését és a népiskolai nevelés és oktatás legfőbb eszményeit a gyakorlati és ideális élet harmóniájában jelöli meg. Harmóniát kell tehát keresnünk a gyakorlati és ideális élet között. Ennek a nevelésben való megvalósítása szempontjából — szerintem — az első követelménye, hogy amikor az iskolát a gyakorlati élettel hozzuk vonatkozásba, akkor azt az egységes és osztatlan életet kell magunk elé képzelni, amelynek mindenféle vonatkozásában a gyermek is egy valóságos része, egyik tényezője, akinek megvannak a maga problémái és azok megoldásának vágyával él és cselekszik a felnőttek társadalmában és erősödik hozzá mindahhoz, amit életnek nevezünk. „A gyermeket tehát az iskola és való élet összehatásai közé kell állítani, úgy azonban, hogy az élet ideális vonatkozásai és megnyilvánulásai a leghatározottabban kidomboríttassanak“. A jövő nemzedéknek tudnia kell, hogy a világon és az életben nemcsak erény és tökéletesség, hanem bűn és hitványság, nemcsak eszmény, hanem kegyetlen valóság is van. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy az iskola nem öncél, hanem az élet kívánalmaihoz alkalmazkodik, mert abban van a lét alapja s éppen azért nem lehet szemet hunynia az élet reális valóságai előtt. Ezt annál is inkább meg kell tennünk, mert a gyermek maga is gyakran tapasztalja, hogy az élet nem csupán az igazság, a jóság és szépség hona, hanem ezek ellentétei is, az emberek sem erényesek valamennyien, hanem igen sok közöttük a gonosz, erkölcsileg rút és a közösséget önzőén kihasználó. Minthogy pedig már a gyermekek lelkében is megvannak nagyjában ezek a torz vonások, ennélfogva ezeket nekünk nemcsak irtogatnunk kell, hanem az életben tapasztalható bűn és hitványság ellen kellőleg fel is kell vérteznünk tanítványainkat. És amikor ezt tesszük, lehetőleg az életből vett példákon kell megvilágítanunk, hogy a könnyen szerzett jószág könnyen vész el, a tehetetlen kapzsiság előbb-utóbb megbosszulja magát s a lelkiismeretlen ember kezéből kihull a biztosnak vett kenyér. Ugyanekkor perzseljük bele a lelkekbe, hogy csak a becsületes és szorgalmas munka az, ami eredménnyel jár és nyugodt, tisztességes megélhetést biztosít az ember számára. A mai iskola tehát tudatában van annak, hogy a reája bízott lelkekre az életben sok nehéz küzdelem és kötelesség vár, miértis az értelem fejlesztése és kiművelése által olyan emberi nemzedéket akar nevelni, amely kiállja a nehéz próbát. Az új tanterv éppen ezen irányánál és tulajdonságánál fogva igen közel áll az ev. egyházunk szelleméhéz, amennyiben maga a reformátor is a lelkek
