Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 7-8. szám - Somogyi Béla István: A vallástanítás tárgyi feltételei
270 tekintünk rá, mint az édesanyánk arcképére s mint az édesapánk kezeírására. Mintegy negyedszázaddal ezelőtt, ennek az intézetnek oltalma alatt bontogatta ki képességeinek szárnyait a győri ev. gyülekezet orgonása, karnagya is. Ő hozott ma ide minket, hogy sok-sok fáradozásának gyümölcsét, mint jóillatú hálaáldozatot odahelyezze az őt szárnyrabocsátó Alma Mater lábai elé. Mi pedig : munkatársai és tanítványai, amikor ajkunkon keresztül énekbe csordul az ő szivében meggyuladt hála, Vele együtt hajolunk rá az áldott apai kézre és Vele együtt hullatjuk arra hálánk és tiszteletünk forró csókjait. A győri evang. énekkarok mai hangversenye tehát nem akar más lenni, mint e pünkösdi reggelen kipattanó piros rózsákból kötött hálacsokor, melyet mély alázattal odatűzünk az öreg Tanítóképzőintézet megkopott köntösére. És nem akar más lenni, mint egy meleg símogatás, mellyel hálás gyermekek és unokák megsímogatják a gondok és küzdelmek közepette megőszült édesanyjuk kedves, ráncos orcáját. Kérem, tekintsék Önök is ennek ezt a mai hangversenyt és hallgassák megértő szeretettel a mi énekbe foglalt hálanyilatkozatunkat. A vallástanítás tárgyi feltételeid — Tanítói konferencián elhangzott előadás. — Irta : Somogyi Béla István. Vallásoktatói munkám közben, néha elfogja lelkemet a kétség és valami bizonytalanság érzése. Önbirálatom kérdésével kutatom : helyes ütőn járok-e? Vallásoktatói munkám végső célkitűzésének hova kell vezetnie gyermekeimet? Mi a mai ember, közelebbről a mai evangélikus ember típusának lelkivonása, jellemének képe, amit ki kell alakítanom gyermekeim lelkében? Tépelődéseim közt kezembe veszem lelki elmélyedésem forrását: a könyvek könyvét s a valláspedagógia szakkérdéseinek műveit. Felelet, bizonyosság után kutatok. Legutóbb, éppen mai előadásom tárgyának kidolgozása előtt egy új munka került kezembe, amelyben arról volt szó, miképpen élje át egy keresztyén a mai kor válságait. Megragadta lelkemet egy kép. A könyv szerzője világjáró útjában megáll Babilon romjai fölött s amint körültekint, megvilágosodik előtte a Szentírás igazsága, hiszen mindaz, amit benne a próféták a nagy világhatalomról megírtak s a milliós város uralkodóiról megjövendöltek, komoly igazságként beteljesedve hirdeti, hogy semmi sem örök, minden múlandó. A források kiapadtak, a kőfalak leomlottak s elmúlt minden pompa és nagyság. Kultúrák jönnek és mennek úgy, mint az ember nemzedékei. Virágoznak és elhervadnak, mint a fű és a fa virága. Örök csupán a világ ura. Amidőn éppen most iskolai munkánkra újabb feladatokat ró az *) *) Irodalom : Dr. Frank Antal: Didaktika. Dr. Jánossy : Katechetika. Kehr: Prakszis der Volksschule Szabó Aladár: Jézus élete.
