Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 7-8. szám - Rozsondai Károly: Vezetők és vezetettek
26? gatók. Kétes esetekben vagy hirtelen keletkezett helyzetekben nyugodtan tudnak várni, a háttérben maradni, állásfoglalásukat a legkedvezőbb időpontra tartogatják s akkor cselekszenek. Ha ebből a típusból a megengedett arány meg van a tanítóban, akkor ennek a közösség gyakran láthatja jó hasznát. De az óvatosság és fontolgatás nem mehet el a határozatlanságig, az önző számításig, vagy a tettnélküliségig. Van olyan kisebb csoportja is a vezetőknek, akik szerepelni egyáltalán nem akarnak, inkább szeretnek a háttérben maradni. Ez a komoly típus gyakran rendelkezik a vezetéshez szükséges képességekkel, de nem vállalkozik semmi küzdelemre, ami a saját előremenetelét is jelenti. A közösség így veszít. Az ilyen tanulókat a tanítónak, az ilyen tanítókat a felsőbbségnek, a köznek kell felismernie és a megfelelő támogatásban részesítenie, a megfelelő helyre állítania. Végül van olyan vezetőtípus is, amely éppen az ellentéte az előbbinek. Ahol csak lehetőség van rá, mindenütt van, rendezkedik, hangoskodik. Ez a „minden lében kanál“ természeteknek szereplésre feltolakodó osztálya. Rendszerint inkább gyengébb értelmi képességekkel vannak megáldva, akik a belső tartal- matlanságot így ellensúlyozzák, de számító, éleseszű és hiú embereket is találunk közöttük. Igen jószándékú, mindenért lelkesedő, örökké nyugtalan lelkületűek is tartoznak ide. Vezetettek azok, akik mások után igazodnak. Közöttük is több különböző típus van. Legkönnyebben felismerhető a vezetők „uszálya“, a barátok, a bizalmas kör, vagy a csatlósok. Jól meg kell figyelni egy-egy vezető közvetlen környezetét úgy az életben, mint a tanteremben a gyermekek között. A vezetettek egy másik csoportjába sorolhatók a hízelgők és protekciósok, akik redszerint a vezető emberi gyengéit használják ki s ellenszolgáltatásokért, személyi érdekükből támogatják. Vannak olyan vezetettek is, akik komoly munkatársak tudnak lenni. Ezek nem az ember után mennek, hanem azt az ügyet nézik, amit a vezetőjük képvisel. Ez az a típus, amelyre igazán lehet számítania a közösségnek, amely megérdemli a vezetők bizalmát, mert tárgyilagos, cselekvő, szolgátatkész és erkölcsi alapozottságú munkás közlegény. Egyesülésekben és iskolában nagyon fontos ezeknek a felismerése. A vezetettek között lehetnek versengők is, akik erejüket egybevetik a vezetőkével s alkalomadtán helyükbe is nyomulnak. Vannak örökösen bírálgató típusúak, akik általában mindennel elégedetlenek, ami történik, de vezetésre mégis képtelenek. A tárgyilagos bírálatra, az őszinte véleménynyilvánításra, az illendő szókimondásra a vezetőknek szüksége van, de nem a gáncsoskodásra. Az árulkodók és besúgók ebből a csoportból és a hízelgők közül kerülnek ki legkönnyebben. Végül pedig könnyű felismerni a vezetetteknek azt a típusát, amelyik mindent elfogad, csendesen engedelmeskedik. Ez a „nem sok vizet zavaró“ elem azonban alig fejlődésképes, nem sokat alkot és sem a katedrán, sem az iskolapadokban nem lehet tőle eredményeket elvárni. Aki mindent elfogad, az a rosszat is könnyen magáévá teszi. A gyenge akaratú egyéniségek jutnak legelőször lejtőre. Az olyan tanító, aki a „légynek sem árt“, nem való a közösség élére. Nézzünk bele a tanév végén is ebbe a tipikusát mutató tükörbe.
