Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 5. szám - Megjegyzések
207 immunissá tegyük a szülői házat, az egész községet és annak környékét is a pángermánizmussal, pánszlávizmussal szemben. Ehhez tervszerű munka, lelkiismeretes hűség, kitartás és helyes módszer kell. Tagadhatatlan tény, hogy a népiskola minden tantárgya alkalmas lehet arra, hogy a gyermekek szívében hazafias érzést keltsünk és ezt a nemes érzést állandóan ápoljuk és fenntartsuk, fejlesszük. Mindenekfelett azonban erre a magyar történelem alkalmas, mint amely tantárgy hű képmása, hű szemléltetője ezeresztendős történelmi múltúnknak, mérhetetlen sok szenvedésünknek, önfeláldozó, önzetlen hűségünknek és általában ama heroikus munkának, mellyel hazafias őseink és önfeláldozó hőseink mindenüket, életüket is feláldozták azért, hogy ezt a drága magyar hont megteremtsék és az idők minden zordsága és kérlelhetetlen kegyetlenségei közepette is számunkra megtartsák. A magyar nemzet történelme egy kimeríthetetlen tárháza ama anyagnak, mellyel a kisebbségek lelkében is a hazafias érzést és nemzeti öntudatot ébreszthetjük, ápolhatjuk és állandóan fejleszthetjük. Ezt azonban csak akkor tudjuk százszázalék erejéig kiaknázni, ha a gyermeknek közvetlenül a szívéhez férkőzhetünk. Vannak történelmi témák, melyekkel a gyermekek szemébe könnyet csalhatunk, lelkesedést szíthatunk, szent önfeláldozást és bosszút kelthetünk, ha a gyermekek anyanyelvén adjuk elő és tárgyaljuk le mondanivalónkat. Ugyanezt a frenetikus hatást nem fogjuk elérni magyar nyelven, még ha Demosthenes ékesszólásával szólunk is a gyermekekhez. Az eddig szerzett tapasztalataim alapján én tehát a magyar történelem tanítását inkább az anyanyelvi csoportba helyeztem volna. Tettem volna ezt azért is, mert ennek a tantárgynak a szókincse, kifejezési anyaga nem olyan gyakorlati a mindennapi nyelvhasználatban. A történelem keretében használatos szavak és kifejezések a falusi ember (én mindig csak ezekre gondolok az eddig elmondottakban) beszédjében csak ritkán fordulnak elő. Ellenben kivettem volna az egy természetrajzot az anyanyelven tanítandó tantárgyak csoportjából és azt magyarul tanítottam volna. Mégpedig egyrészt azért, mert ennek az anyaga állandóan, még a legkisebb részleteiben is szemléltethető, tehát könnyen rögzíthető a kifejezés, az anyag, a tárgy szemlélete alapján, másrészt és főleg pedig azért, mert a természetrajz keretében előforduló kifejezésekkel, szavakkal állandóan dolga lesz a mindennapi beszélgetés során. Miről beszél a földmíves ember? A földjéről, a háziállatairól és az ezekkel kapcsolatos dolgokról. Az elmondottak alapján merem állítani, hogy a történelem keretében olyan gyakran előforduló szavak és kifejezések a gyermek számára a mindennapi életben való beszélgetésre holt tőkét jelentenek, mert ezekkel nem fog gyakran, talán seholsem találkozni. Viszont a természetrajz keretében minden egyes megtanult magyar szó, egy megmaradó értéket jelent, melyet nemcsak meg fog ezért tartani, hanem még fokozatosan fejleszteni is azoknak a tárgyaknak a keretében, melyek a természetrajzzal közel rokonok és így könnyen érthetők. Igaz, hogy ezen a bajon a vonatkozó rendelkezés segíteni óhajt
