Evangélikus Népiskola, 1936
1936 / 5. szám - Vértesi Zoltán: Küzdelem a magyar nemzeti egységért
199 dallamú egyházi énekeinket, a reformáció 400 éves jubileumakor 1917-ben saját költségemen kiadtam párhuzamos német és magyar szöveggel a „Kleines Liederbuch : Kis Enekeskönyv“-et s úgyszólván önköltségi áron adtam, vagy sokszor ajándékképpen osztottam ki a tanulóknak. Ez a 18 év óta úgy az anya, mint leánygyülekezeteimben, sőt hazánk más iskoláiban is használt „Kis Énekeskönyv“ eredményezte azt, hogy németajkú elemi- és ismétlőiskolai tanulóink s most már a felnőttek is, a német mellett magyar egyházi énekeket is tudnak. Konfirmációkor az egész gyülekezet előtt a különben németajkú konfirmandusok németül és magyarul is énekelnek s a magyar bibliát is ismerik és olvassák. A konfirmációi tanításkor ugyanis a konfirmációi füzetbe a Biblia könyveiből sorban, otthon általuk választott rövid bibliai igéket kell naponként kiírniok, egyszer a német, másszor a magyar Bibliából. A német és magyarnyelvű Biblia ott van minden iskolaasztalon s a tanulók rendelkezésére áll. 5. Lelkésszé választatásom után a negyedik évben a szószéken kijelentettem, hogy törvényeink értelmében márc. 15-ike és aug. 20-ika nemzeti ünnep, mely alkalommal ifjúsági magyarnyelvű istentiszteletet tartok, melyre a felnőtteket is szívesen látjuk. Ezen istentiszteletekre nemcsak az ifjúság, hanem az egész gyülekezet, sőt másvallá- súak is meg szoktak jelenni. Itt említem meg, hogy nálunk, Délbaranyában a magyar érzés megvalósítása könnyebben megy, mert a mi német nyelvű községeink, hosszú három évig szerb megszállás alatt nyögtek s meggyőződhettek a régi lojális magyar s a türelmetlen idegen megszálló uralom közti különbségről. A szerb megszállás alatti üldöztetés és szenvedés után elemi erővel robbant ki a magyar érzés és szellem németajkú híveimnél. A szerb megszálláskor a szerbek minden csekélység miatt sok német legényre huszonötöt vertek és „svábszki“, „svábák“-nak csúfolták őket; németajkú híveink ezóta utálják a „sváb“ szót s büszkén mondják magukat magyarnak. A világháború előtt németajkú híveink nemzeti zászlónkat nem sokra becsülték, nemzeti imánkat, a Himnuszt sem igen ismerték és énekelték s íme a szerb megszállás alóli felszabadulás után a „sváb“ gyermekek édesanyjuk által varrt és megfestett (miután a mienket annakidején a szerbek a templomból erőszakkal elvitték) piros-fehér-zöld nemzeti zászlót maguk tűzték ki templomunk tornyára. Egyházmegyénk új német énekeskönyvének végén közölt Himnuszt és Szózatot (milyen jó, hogy felvették ezeket is a német énekeskönyvbe) minden hazafias istentiszteleten és ünnepélyen látható örömmel és lelkesedéssel énekelik németajkú híveink. Felhasználjuk a magyar érzés ápolására az államfő születés- és névnapját is. mely alkalommal szintén magyar istentiszteletet tartok, melyre a hatóságokat is meghívom. Az iskolára minden hazafias ünnepen, a templomra márc. 15-én és aug. 20-án kitűzzük a nemzeti zászlót, sőt igyekszünk odahatni, hogy a helybeli kereskedők és jobbmódú földműveseink magánházaikra is tűzzenek ki zászlót. A piros-fehér-zöld nemzeti zászlónak, ha annak jelentőségét okosan megmagyarázzuk, óriási nemzetnevelő hatása van a lélekre. Ezelőtt 10 évvel községünkben letelepedő pár magyarajkú ev. és ref. vallású hívő azzal a kérelemmel fordult hozzám, hogy legalább hónaponként
