Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - Elismerő szavak a népoktatásügy munkásainak érdemeiről
ÉRTEKEZÉSEK, CIKKEK, ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI PEDAGÓGIA; KÖNYVISMERTETÉS Elismerő szavak a népoktatásügy munkásainak érdemeiről. Mindig érdekelt a társadalom vélekedése nevelő-oktatói munkánk jelentőségéről. Sokszor hallottam dicsérő szavakat s még sem tudtam megnyugodva fogadni az ilyen bírálatot. Ha érdekelt szülőtől eredtek az elismerő szavak, a hála megnyilatkozását láttam benne. A felsőbbség elismerésében a jóindulatú méltányolását találtam nevelés-oktatásügyi tevékenységünknek, amiben néha csak általános, összefogó méltatása rejlett a fontos jelentőségű nemzetépítő tevékenységnek. Nem találtam meg benne a kiválasztó megítélését egyes kiemelkedő munkaértékeknek. Olvastam egyoldalúan, a felületes sajtó meglátásában olyan szerencsétlen beállítású kritikáját népoktatásügyi törekvéseinknek és azok gyümölcsének, hogy ökölbe szorult tőle a kezem. Szakemberek dicsérete sem elégített ki mindig. Sokszor a távoleső célok szolgálatát, az előttünk fekvő eszmék istápolása helyett álmokat kergető felfogás tükröződését találtam benne. Természetesen, még kevésbbé elégített ki a teljesen tájékozatlan elemek véleménye, mert az az előbbivel szemben sokszor csak a tömegmunka külső kereteit látva, nem tudja értéke szerint becsülni a részletmunka jelentőségét s a távolabbi célokat. Nehéz is igazi meglátásban ítélni olyan munka felett, ami csak a távolabbi jövő célját szolgálja, ami csak magvető alapozása a jövendő gyümölcsérlelő aratásának. Nehéz is mértékegységet találni olyan szerteágazó ténykedés, olyan sokféle jelleg szerint tagozódó és helyi viszonyok után igazodó munkafeladatok és célkitűzések teljesítésének lemérésére, amilyen sokféleséget éppen a magyar népoktatásügyi viszonyok mutatnak. A városi iskola jelentősége nagyrészben az első négy osztály előkészítő, középiskolára előkészítő működésében nyeri legnagyobb fontosságát. Ott a felső osztályok vezetése egészen sajátos, nehéz feladatot ró a vezetőre. Hiányzik az ilyen iskolai oktatásból az az egység, a nevelői eljárásban az az egyöntetű célkitűzés, ami a vidék kis falusi iskolájában oly szilárd irányt mutat és oly jellegzetesen kirajzolódik. Hiába hangsúlyozzuk az iskola öncélúságát, mégis elítélő vélemény vár arra, aki nincs tekintettel a helyi különös viszonyokra, így akár a középiskolával való kapcsolatra.
