Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - v. Szügyi Károly: Teendőink a társadalom iskolaügy iránt való érdeklődésének fokozása érdekében
72 műnkben összejövetel van, egynémely öreg bácsika rajtafelejti tekintetét volt tanítója képén, elmereng a múltakon s én biztosan tudom,, hogy az a néhány perc, míg gondolatát végigfuttatja a régmúlt gyermekkor boldog tájain, az öreg szívbe feledhetetlen nyomokat vés, a ma iskoláját pedig éppen ezért áldó szeretetébe fogadja. Amit eddig elmondtam, az mind egy-egy láncszeme a tervszerű munkának, mellyel a társadalom érdeklődését az iskola felé fordíthatjuk. Azonban még ez sem minden. Gondot kell fordítanunk a jövő társadalom kialakulására is, kövessünk el mindent, hogy a szárnyukra bocsátott tanulóinkat az iskola érdekkörébe kapcsoljuk és ott megtartsuk. Ismeretes, hogy hazánkban minden néven nevezhető egyesület — bár alapszabályainak jóváhagyó záradékán alig száradt meg még a tinta — szép, hímzett zászlót szerez magának. Ugyanezt teszi minden középiskola. Ezzel szemben alig egynéhány elemi iskolánk van (ha van!!), mely ezzel dicsekedhetnék. Pedig éppen ma, a hősi eszmény, a fájó hazaszeretet, a feltámadásba vetett hit megtartó, éltet jelentő eszméinek kialakulása idején ezt nélkülöznünk nem lehet. Az iskola díszzászlója! Ugy-e, még gondolatnak is felemelő ez! Jelentősége beláthatatlan. A zászló őre a mindenkori hatodik osztály, ez mindenkor ügyel a gondosan megalkotott szabályok betartására, (őrséget állít, kivonuláson élt alkot, stb.) Maradandó hatás az évzáró ünnepélyen érhető el. A hatodik osztály itt megható módon adhatja át a zászlót az ötödik osztálynak, fogadalmat tesz, hogy nemzeti álmaink megvalósulása, a nagy feltámadás idején, hálaimára e zászló alatt gyűlik egybe. Az eskűszerű fogadalmat az iskola arany könyv ében (van-e iskoláinkban ilyen?) minden tanuló sajátkezűig aláírja. Hiszem, hogy ezt az aláírást majdan az őszhajú aggastyánok is könnybelábadó szemmel fogják nézegetni. Ne mondja azt nekem senki, hogy szegények vagyunk, nincs erre fedezet. Nem kell ehhez semmi egyéb, mint fanatikus, minden akadályt legázoló hit és akarat! (Rákoskeresztúron a gyermekek filléreiből és az iskolai színpad jövedelméből még arra is telik, hogy az iskola ifjúsága a hála és szeretet jeléül az egyházat díszes aranykönyvvel ajándékozza meg. Pedig mi éktelenül szegény község vagyunk.) Az iskolai Vöröskereszt, a cserkészet, a jótékonykodás kifejlesztése, tanévvégi rajz- és kézimunka-kiállítások rendezése, szintén hatalmas eszközök az említett cél elérésében, de ezek részben a városi iskolák munkakörébe tartoznak. Tévedések elkerülése végett hangoztatom, hogy az elsorolt lehetőségeket kitartó munkával kell sorra vennünk, úgy, amint megvalósításukra alkalom adódik, az újszerűség és a változatosság fél sikert jelent. A következőkben lehetne talán foglalkoznunk e tétel tárgyalását illetően a mindennapi tanítás és a tanítási anyagunk szempontjából is, erre azonban én nem merek vállalkozni, csupán irányító gondolatomat közlöm, ilyesformán: Valósítsuk meg teljes egészében, feltétlenül és rideg következetességgel a helyi tanmenet eszméjét s ezzel a gyakorlatiasság célravezető elvét! Amint előre jeleztem, nem szándékozom e tételt teljesen kimeríteni, azonban ennek fenntartásával is említést kell tennem még va
