Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 1. szám - Somogyi Béla: Szózat az "Evangélikus Népiskola" olvasótáborához!
2 Amint előzetes értesítésemben egyesületünk tagjaival már közöltem, ez évfolyam első számával országos egyesületünk kiadásában, ezidőszerint csekélységem szerkesztésében jelenik meg az „Evangélikus Népiskola“. Beköszöntőm eddigi szavaiban elmondtam panaszomat s megjelöltem az egyesület tagjaira váró feladatot: a lap felkarolását. Csak azért kezdtem e látszólag ünneprontó mozzanatokkal, hogy minden további szavam a békés, zavartalan hangulat jegyében jusson el evangélikus népoktatásügyünk legtávolabbi őrhelyeire is. Azután a távolabbi szebb múlt felé tekintve, hálával megtelt, felüdült lélekkel forduljunk a jövendő felé és önbizalommal töltsük meg lelkünket. Hála a múltért! Hála és kegyelet az alapító emlékének, aki az evangélikus tanítóság munkájának, továbbképzésének, fejlődési lehetőségének egyedüli hathatós segítő eszközét a tanügyi és nevelésügyi szaksajtóban látta és a tanítónemzedéknek kezébe is adta. Ez a meglátás hozta életre a lapot és tartotta fönn küzdelmes sorsában is évtizedekig. A világháború elhallgattatása után Krug Lajos alkotó szelleme hívta újból életre és tartotta fönn ugyancsak küzdelmekkel, de egyben nagy szakértelemmel, féltő gonddal, több, mint egy évtizeden át. Hála és elismerés illeti őt munkájának to- vábbfolytatói részéről! Köszönjük neki, hogy irányt mutatott, időszerű kérdéseinket mindig napirenden tartotta, tanított, buzdított és a helyes útra vezetett bennünket. Szava messze elhangzott: eszméket termelt, alkotott, épített, de soha a rombolás, a visszavonás, a hétköznapiság, vagy személyeskedés eszközévé le nem süllyedt. E'zzel ellentétben mindig a tisztultabb légkört kereste, ahová a földi gyarlóság porából nem jut el a szenny, hanem ragyog az igazság fénye és bevilágítja a sötét földi tájakat. Örömmel fejezem ki hálámat itt a nagy nyilvánosság előtt. Ez az érzés mélyen a szívemből fakad és nem szürke udvariassági tény. Én sokszor tanúja voltam nehéz lelki vívódásainak, amibe a lap sorsa kényszerítette őt bele. Már ott álltunk, hogy megszünteti a folyóiratot, a helyett, hogy egyesületünknek átadná. De megérkezésem után a tárgyaláson elvégezte már számadását leikével, mert felkérésemre kijelentette: ,,Áz elmúlt éjszaka önmagámmal beszélgettem s elhatároztam, hogy átadom a lapot, de vannak kikötéseim!“ A lélek mélyén alakult ki az a tudat, ami döntő elhatározásra vezetett és legyőzte az emberi mozzanatok ellenvetéseit. Személyi mozzanatok ezek; de, aki a lelkek mélyébe szokott tekinteni, megérti, hogy nagv elhatározások mindig befelé: a lélek mélyére hatoló, önmagunkkal folytatott beszélgetésekből, magábaszállásból fakadnak. Járja meg e lap olvasótábora is ezt az utat: szólaltassa meg lelke mélyének benső szavát, a lelkiismeret beszédét és hallgasson rá! Most már a mi tulajdonunk a folyóirat. Az átvétel három feltételét elfogadtam. Erről majd beszámolok választmányi ülésünkön s vállalom is érte a felelősséget. Nem nagyjelentőségű feltételek! Hogy a jövőben hogy tud fennmaradni ez az intézményünk, annak is feltételei vannak. Úgy tudja áldásos hivatását betölteni, hogy
