Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 1. szám - Zsinati naplójegyzetek
26 be önálló javaslatot, amelyet kiadtak az alkotmányozó és közigazgatási bizottságnak. Ugyanitt még hosszas tárgylás után azt a határozatot hozták, hogy a theológiai fakultás a zsinaton 1 taggal képviseltetheti magát, akit a tanári kar választ meg. November 13-án már délelőtt V2K) órakor megnyilt a teljes ülés, amikor a zsinat kiegészítéséről szóló törvény szerepelt először napirenden. Több felszólalás után a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben kisebb módosításokkal elfogadták. E szerint a zsinat felerészben lelkészekkel és lelkész jellegű tanárokkal, felerészben pedig más evangélikus vallású magyar állampolgárokkal: 12 taggal kiegészíti magát. Ugyanitt jelentette be Radvánszky Albert báró a tanítóság javaslatának a beterjesztését, amelyet kiadtak a tanügyi és az alkotmányjogi bizottságnak. Az ülés bezárása után 1 órai szünet következett s ekkor fizette ki a pénztár a költségeket. A második ülésen ^/212 órakor újra olvasták a zsinat kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot s legfőbb jóváhagyás végett fölterjesztették. Dr. Rásó Lajos indítványára felhatalmazta a zsinat a bizottságokat, hogy üléseikre szakértőket hívhassanak be. Az elnökséget pedig arra hatalmazta fel, hogy a második ülésszakot belátása szerint összehívhassa. Az elnöklő báró Radvánszky ezzel az ülést és egyben az elő ülésszakot befejezettnek nyilvánította. Említésre méltó mozzanat még az, hogy a világi tagok egyrésze szentmártoni Radó Lajos indítványára költségeiről lemondott. Ötnapi budapesti tartózkodás után azzal búcsúztunk: ,A viszontlátásra!" Betekintést nyertünk ez 5 nap alatt az egyházi törvényalkotás munkájának műhelyébe. Hallottunk jeles jogászi érveléssel felépített vitákat, amikor egymással küzdöttek szembenálló jogi felfogás és meggyőződés. Elvek küzdelme volt ez. Nagy munkaanyag áll a zsinat előtt. Isten segítségével el fogja végezni. Mi tanítók megnyugvással gondolhatunk arra, hogy a reánk vonatkozó kérdések tárgyalása D. Kapi püspök úr elnöklete alatt történik. Ha van valaki, akinek megértő jóindulatától függ ügyünk méltó képviselete és sikerre vezető előterjesztése, úgy Öméltósága igazán jóakaratával a lehető legközelebb áll hozzánk s mi is úgy érrezzíik, hogy közel állunk szívéhez. E gondolatok biztató jegyében indultam haza a fővárosból az első ülésszak után. Közölte velem bizottságunk elnöke, hogy sokat kell majd, mint jegyzőnek dolgoznom. Készséggel vállalom ez egyházi és közérdekű munkát s hiszem, hogy az elért eredményekben megláthatjuk sok fáradozásunk gyümölcsét. Meglátjuk egyházi életünkben, annak korszerűbbé tételében a fölvetett reformgondolatok jogosultságát, mert — amint báró Radvánszky mondotta —- , alkotmányjogi és szervezeti reformjaink szilárdítani fogják egyházunk földi berendezkedésének fundamentumát és annak csarnokaiban az evangéliumi híthűségnek, a meg nem lankadó áldozatkészségnek, a felebaráti szeretetnek és békességnek, valamint a rendnek is biztosítékai lesznek". — Adja Isten, hogy e reménységünk valóra váljék!
