Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 1. szám - S. B.: Észrevételek a "Veszedelmek a zsinat körül" c. cikkre

22

leghalványabb jelét is elárulta volna annak, mintha osztályharcot kívánna megindítani.

A zsinat első' ülésszaka alatt szerzett tapasztalataim alapján merem állítani, hogy ilyen megbélyegző véleménye senkinek, a zsinat tagjai közül nem volt a tanítóság kívánságaira nézve. Számos zsinati atyával volt alkalmam e kérdésekről eszmecserét folytatni. Egy vezető állású egyházi férfiú azt a megjegyzést tette javaslatunkra: ,,A tanítóság javaslatának hangja nagyon konciliáns." Egy másik tekintélyes egyházi tag szerint, amit a tanítóság kíván, az majdnem teljesen megvalósult az ő egyházmegyéjükben. Egy világi vezér maga jött hozzám s a zsinati képviseleti arányszám kivételével a maga részéről elfogadhatónak jelentette ki javaslatunkat. Egyik igen tekintélyes egyházjogászunk a zsinati képviseleti szám, a segédtanítóság törvényesítésének mellőzését kívánó pont és a százalékos arányszám kivételével jelezte elfogadhatónak javaslatunkat. Hasonló felfogása volt egyik legtekintélyesebb zsinati egyházi vezérünknek. Folytathatnám a felsorolást. A vélemények kívánságainknak bizonyos redukálás után mellettünk szólnak s hiszem, hogy az érdemleges tárgyalás során is megnyilatkoznak irányunkban, amikor a zsinat böl- csesége meg fogja találni a megoldást arra nézve, hogy valami előrehaladás történjék ügyünkben.

A mi feladatunk, hogy előadóink és közgyűléseink alapos munkáinak gyümölcséből annyit értékesítsünk, amiennyit az adott körülmények között lehet. A munka nehezebb része most következik. E tevékenységünk során mi sem áll távolabb tőlünk, mint elősegíteni azt, hogy a tanítóság ,.képében e világ társadalmi rendje betörjön az egyházalkotmány meghamisítása árán az egyházba".

Az egyházalkotmány a mai keretek között sem tette lehetetlenné a tanítóság bekapcsolódását az egyházi élet számos mozzanatába, munkájába, alkotó és építő tevékenységébe. Akárhány példát tudnék arra felhozni, hogy egyes egyházmegyékben a tanítóság nagyon szép megbecsült munkakört és működési teret, alkotó, irányító tevékenységet ért el és fejthetett ki az egyházi élet terén. Csak az a visszatetsző, hogy másutt ezzel ellentétben nem érvényesülhetett ez a mukakészség még ott, azokon a fokozatokon sem, ahol a tanító szakértelmére, közreműködésére egyházi érdekből is szükség volna, vagy ez legalább is kívánatos és méltányos lett volna. Egyetértek Gyarmathy lelkész úrral abban, hogy biztosítsa a zsinat e kirívó ellentétek eloszlatását. Szanálása e helyzetnek lényegileg a mi elképzelésünk szerint is az, hogy választható legyen miden bizottságba a lehetőséghez mérten megfelelő számú tanító s maradjon meg ezenkívül a külön képviselet is. így a mainál sokkal messzebbmenő módon biztosítja az ,.egyház a választások esetlegességével szemben azt, hogy semmiesetre se legyen kénytelen nélkülözni a tanítóság közreműködését." A hivatalból való tagságra nézve eltérés van a cikkíró értelmezése és az én felfogásom között. Én nem úgy értettem e tagságot, hogy a tanító tanítói ,.hivatalánál" fogva legyen tag az egyes fokozatokon, hanem mint tanítóegyesületi elnök, ezen elnöki tisztségénél fogva, szóval elnöki hivatalánál fogva kerüljön az egyes tagsági helyekre. E mellett tartom azután kívánatosnak még válasz-