Evangélikus Népiskola, 1935

1935 / 7-8. szám - Marosfalvi Müntz Albertina: Az értelmileg fogyatékos gyermekekről, különös tekintettel a gyengetehetségű iskolásgyermekekre

207

Az idiótákról és gyengeelméjüekről való gondoskodás, mivel ezeket a társadalomba beilleszteni sehogy sem lehet, régóta nagy gondot okoz az emberbarátoknak és nemzetgazdászoknak. Az idióták és gyengeelméjűek védelméről minden kulturállam külön intézetek felállítása által gondoskodik.

Az értelmi fogyatékosok csoportjában a legenyhébb fogyatkozást az úgynevezett debilek vagy gyengetehetségűek képezik. Ezek állanak legközelebb a normálisokhoz, de azért rendes elemi oktatásban haszonnal ezek sem vehetnek részt.

Gyengetehetségű az a gyermek, akit annyira vihetünk, hogy az írást-olvasást megtanulja, de aki, ha kilenc évnél fiatalabb, legalább két évvel, ha kilenc évnél idősebb, legalább három évvel elmaradt normális képességű társai mögött. A fogyatkozást laikus ember többnyire észre sem veszi. Tanításától már eredményeket várhatunk. Csakhogy a normális gyermekek fejlődésével nem tartván lépést, individuális eljárást igényel. Lassú felfogású, emlékezőtehetsége gyenge, fantáziája fejletlen (levelet nem tud fogalmazni), érzékszerve többnyire ép, néha a nagyothallás beszédhibákat okoz. Számolásban feltűnően gyenge, ítélőképessége rendkívül csekély, kedélyélete is beteg, ingerlékeny, flegmatikus, különös, félénk, ideges. Általában két csoportba osztják,

a) Az első csoportba azok az értelmi fogyatékosak tartoznak, akik tekintet nélkül fogyatékosságuk fokára, általában engedelmesek, fegyelmezés tekintetében könnyebben kezelhetők, sokszor ragaszkodók és szolgálatkészek.

b) A másik csoportban a féktelenkedők foglalnak helyet, akiknél inkább a karakterben, mint a lelkíképességben van a hiba. Engedetlenek, önfejűek, makacsok, gyakran hirtelen haragvók, csúnya beszédűek, csavargók stb. Értelmi képességük felnőtt korukban is a 8—12 éves gyermekek színvonalán mozog. Kellő felügyelet és irányítás mellett ezek bonyolult munkára is alkalmasak. Egyszerű géppel végzett munkára, állatok gondozására jól felhasználhatók. A megszokott munkákat felügyelet nélkül is ellátják, kezdeményező képességük azonban nincs.

A tartósan gátolt gyengetehetségű gyermekek a rendes elemi iskolában nem maradhatnak meg, mert

1. értelmük korlátoltsága miatt a normális képességű gyermekekkel együtt haladni nem tudnak;

2. ideges bántalm.aik és testi hibáik miatt állandóan zavarják a, tanítást;

3. megnehezítik a normális gyermekek nevelését s azok erkölcsi érzékét tompítják;

4. annak a veszélynek is ki vannak téve, hogy a meg nem felelő környezetben társadalomellenes hajlamok fejlődnek ki náluk;

5. végül túlságosan lekötik a tanítót, elvonják tulajdonképeni feladatától, a normálisok oktatásától s a tanító idegeit mértéken felül próbára teszik.

Ezek részére teremtették meg hazánkban az úgynevezett gyógypedagógiai iskolákat, amik nem egyebek, mint externátusos gyógypedagógiai nevelőintézetek kevésbé súlyos fo-