Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 1. szám - Kuszák István: Elvész a tudomány nélkül való nép
15 Az iskolánkívüli népművelés az államnak, egyházaknak és társadalomnak egyformán feladata s e tekintetben meg kell tennie mindenkinek a kötelességét. Különösen meg kell tennie a mi evangélikus egyházunknak s abban lelkésznek, tanítónak, prezbiternek egyaránt. Kötelez mindenkit erre az evangélikus nevezet. A mi evangélikus egyházunk mindig tanító egyház volt. Tudjuk, hogy Luthert a nép tudatlansága késztette Kis Kátéjának megírására. Melanchtont „Németország tanítójának“ nevezték. A mi magyar nemzetünk kultúrpalotájának ormán is ott ragyognak a protestáns fejedelmek nemesi cimerei, annak falaiba pedig nagy számmal vannak beleépítve hitelödeink áldozatos életének soha szét nem omló téglakövei. Az iskolánkívüli népművelés terén pedig voltak Tesse- dik Sámuelek, akiknek példája tettre kötelező szent hagyomány mindannyiunk számára. Ezt hangoztatni s erről meggyőzni minden hittestvérünket és polgártársunkat, legalább is olyan fontos feladatunk, mint az ismeretterjesztő előadások tartása. A gyülekezet kebelében főkép a felügyelők s prezbiterek támogatását kell biztosítani a népművelés számára. Ezek a tisztségek bizonyos lelki előkelőséget feltételeznek. A lelki előkelőség pedig nagyobb szolgálatra, hűségre és áldozatkészségre kötelez. Hassunk tehát oda, hogy mindenki megtegye a kötelességét az iskolánkívüli népművelés szolgálatot, áldozatot követelő terrénumán is. Tegye meg mindenki ügy, hogy bizonyos célt tűz maga elé s azt igyekezzék mindenáron megvalósítani. Az egyik a mezőgazdaságban, a másik a kertészetben, a harmadik a gyümölcstermesztésben, a negyedig a háziiparban, az ötödik a baromfi- és állattenyésztésben, a hatodik a selyem- és méhtenyésztésben, a hetedik a szövetkezeti eszmék terjesztésében, a nyolcadik a nép szellemi kiképzésében, könyvtárak, egyesületek kezelésében, az erkölcsök jobbításában buzgólkodhatik, a szerint, amint erre vagy arra a helyi állapotok, a népfoglalkozás és egyéb körülmények kedveznek. Valamit azonban mindenkinek tennie kell, A Vármegyei Népművelési Bizottságok, illetőleg azok titkári hivatalainak irányításával folyik a népművelési munka szerte az országban. Az év végén tetszetős statisztikák számolnak be a végzett munkáról. Azokra gondolva, csodálkozással kérdezhetik a kartársak: „Ahol ilyen óriási munka folyik, mi szükség van arra, hogy valaki az iskolánkívüli népművelés fontosságáról cikket írjon?! Én mégis elkövettem ezt a baklövést. Megírtam e sorokat egyrészt azért, mert meggyőződésem, hogy az iskolánkívüli népművelés olyan terrénum, melyen nem lehet elég sokat munkálkodni, másrészt meg azért, mert tudom, hogy a népművelési tevékenység iránt még nem általános az érdeklődés s hogy népünk nagy tömegeinek lelkében még nem gyökereztettük meg az állandó művelődés szükségességének tudatát. Befejezésül hadd iktassam ide Tompa Mihály szavait, melyekkel a halkszavú papköltő vallomást tesz a népművelési munka gyönyörűségéről: Én az egyszerű nép őre vagyok, Enyém jó és balsorsának fele.
