Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 5. szám - Hoffmann Károly: Tanítótípusok
136 elmaradástól való félelem akadályát képezni. Ellenkezőleg, a tanmenetben is helyet kellene adni ennek a szorosabb értelemben vett nevelői munkának. A kitűzött nevelési cél elérésére rendelkezésre álló eszközök egyik legizmosabbja a cserkészet. A cserkészetnek minden célkitűzése: vallásosság, hazafiság, testi-lelki frisseség, jóság, edzettség, ügyesség, kitartás, öntudatos fegyelmezettség és engedelmesség, a szorgalom és tudás, mind a nemzetnevelői célok irányvonalában állanak s azt hathatósan munkálják. A cserkészetnek nem volna szabad hiányoznia egyetlen iskolából s egyetlen községből sem. Milyen szép és egyúttal könnyű összetartó erő ez az elemi iskolából kikerült falusi fiúifjúság számára; szorosabb kapcsolatot és belterje- sebb munkát jelent bármelyik legény- vagy ifjúsági egyesületnél. Csak a vezetőtől kíván több munkát és áldozatot. Zárva soraimat, hiszem, hogy a most tervbevett racionálisabb iskolafelügyelet ezekre a nemzetnevelő feladatokra teljes mértékben tekintettel lesz és a megigért irányító működés mindenütt céltudatosan és erőteljesebben fogja szolgálni a második évezred győzelmes magyarjának a kialakulását! Kapuvár. Sátory Vilmos, tanár. Tanítótípusok. írta: Hoffmann Károly, Kaposszekcső. Aki haladni akar, annak ismernie kell önmagát. Az önismeret alapja pedig az önbirálat. Nézzünk szét ezért a magunk portáján, vájjon milyenek vagyunk? Megvannak-e bennünk a továbbhaladás tényezői? Olyanok vagyunk-e még, mint régen? Olyanok-e, ahogy a tanító alakja a színpadon szokott megjelenni, mindig sebet ejtve a tanítóságon, mert jaj nekünk, hogy olyanok is akadtak köztünk régen, de akkor is ritkán! Szomorú jelenség még ma is, hogy a színműírók, ha falusi életképbe komikum kell, egy részeg rektramot, vagy ügyefcgyott, tehetetlen tanítóalakot állítanak be. Pedig, ha ezek az urak ismernék a ma tanítójának munkáját, alighanem máskép szerepeltetnék a tanítót. Ha tudnák, hogy a mi életünk nem egyéb, mint önfeláldozás, mint egy lassú, folyamatos elégése az emberi erőnek, az Isten és Haza oltárán, nem a megnevettetés eszközévé használnák a tanítót, hanem inkább a csendes, könnyeket fakasztó mártiromságot látnák meg bennünk. Mindegyikünkről persze nem lehet ezt elmondani, mert ahhoz nagyon sokan vagyunk. Már pedig jól tudjuk, hogy nagy tömegben az egyesek között lényeges eltérés van. Előidézi ezt a különböző vérmérséklet, hajlam, élet- és világszemlélet, de előidézi ezt a tudás különbözősége is. És ha én most típusokról akarok beszélni, nem vehetek erre a célra ki egyeseket, csak jellegzetes tulajdonságokra akarok rámutatni. Ennélfogva a kép, melyet kapunk, sem lehet az utolsó pontig részletesen és finoman kidolgozva, hanem csak általános, vázlatszerü. Kezdjük a sort a gazdalkodó-iíipussa.\. Sajnos, a körülmények
