Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 4. szám - Halmai (Jaeger) Olivér: A szünidei testnevelési tanfolyam
Ill mutatkozott a legnagyobb mérvű s legelőnyösebb fejlődés, akik azelőtt nem tornásztak. Ilyen, a legnagyobb általánosságban eszközölt próbamérések azt igazolják, hogy a rendszeres testnevelés a rendes növekedési irányban növeli a testet s erősíti is. Ez talán magától értetődőnek mondható. De mégis csak szembetűnően, csodálatosképen érdekes, hogy ezek az eredmények a munkába való visszatérés után is jóidéig megmaradnak. A rendszeres testnevelés még az előzőkön kívül is oly sok áldásos hatást fejt ki az emberi testre, hogy nem áll módomban azokat egytől-egyig felsorolnom. De még meg kell mondanom, hogy számos betegségnek, így a tuberkulózisnak is ellenszere, megelőzője. Ezt igazolja az alábbi számadat. A testmérés elméletének adattára szerint a diákoknak csak 8'66%-a rendelkezik tág, azaz erős mellkassal, viszont a sportolók, tornászok 71‘2%-a tág mellkasú. Az előzőkkel együtt jó hatás az is, hogy csökkenik a bőr alatti kötőszövet (csupán az úszás növeli), de rugalmassága növekedik s az arcráncok eltűnnek. Előnyösen változik a csontrendszer, valamint az izomerő. Az orvosi tudomány megemlít nekünk olyan egyént, kinek izomereje a rendszeres testnevelés folytán a kétezerszeresére emelkedett. Végső eredményül a szerint, hogy a sportoló a testgyakorlás mely ágazatával foglalkozik bővebben — mondom — a szerint alakul ki teste. Ez azután idők folyamán testtípussá' fejlődik. A testmérés elmélete 4 test-, illetve sporttípust különböztet meg: tornászót, a 1 étát, birkózót és maratoni futót. Ámde csak most veszem észre, hogy túlzottan belemerültem a testmérés elméletébe. Hát, hogy a többi tárgyra is idejében sor kerüljön, rögtön rátérek a testgyakorlásra, a tornára, mely már eddig is mint fogalom oly sokszor szerepelt, de még nem megtárgyalás alakjában. A testgyakorlásnak nem az elméletét, hanem a gyakorlati részét veszem előbb tárgyalás alá. Azért teszem ezt, mivel mindennap volt tornánk, mégpedig a délelőtti munkánk első órájában, így az órarend szerint a gyakorlatiak megelőzték az elméletieket. Minek volt ebből 20 gyakorlati óra? — kérdezhetné valaki. Azért, mert a 6 osztály anyagát legalább 1—2 óraterv bemutatása és begyakorlása folytán, ha akartuk, eléggé megismerhettük. Ezeken a tornaórákon Kmetykó János, a Testnevelési Főiskola tanári karának egyik kiválósága foglalkozott velünk, ő volt a tanító bácsi, mi voltunk a gyerekek. Óráit mintás tervszerűséggel tartotta meg. Nagyszerű óraterveket gyakoroltunk végig reggelenként 7 órától 7 óra 45 percig. Nem volt olyan óra, melynek anyaga nem klappolt volna Kmetykó elméleti felfogásával. Valóban minden órán mindegyikünk teste és lelke kapott táplálékot, mindegyikünk teste és lelke együttesen játszadozol Ezekután érthető az, hogy ha bármelyik hűen lejegyzett tanítási egységet idézném is kedves hallgatóim előtt, mindegyikben megtalálnék azt, amit az elemi fokú magyar tornatanítás követel, annál is inkább, mert maga Kmetykó János a megalapozója. Honnan tudom ezt oly biztosan? Az eddig megjelent 28 kötetnyi tornával foglalkozó 25 művéből. Legyen szabad e műveknek címét, megjelenési évét meg azokkal kapcsolatban, melyek bennünket közelebbről érdekelnek, azoknak kiadóját is felolvasnom. Első művét 1910-ben írta e címen: ,,Az ifjúsági testnevelés célja, jelene és jövője“. Ugyancsak
