Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - Kántori rovat
95 * ^ KÁNTORI ROVAT Rovatvezető: Hamar Gyula soproni ev. tanítóképző-int. igazgató. Az egységes liturgiáról. Nem az első közlemény ez erről a kérdésről. Az eddigiek ösz- szefoglalhatók egy mondatba: mindannyian örömmel veszik tudomásul az Országos Liturgiái Bizottság egységesítő törekvését. Ez általános örömhöz csatlakozom én is. A „Keresztyén Igazság“ című teológiai szaklapban megjelent cikkében D. Jánossy Lajos még a múlt évben foglalkozott az új tervezettel, még pedig teológiai szempontból. Megjegyzéseit a liturgiái bizottság úgylátszik részben magáévá tette, s az így kialakult tervezetet a múlt évi egyetemes közgyűlés elfogadta azzal, hogy kisebb simítások keresztülvitele céljából azt kiadja az egyházmegyék lelkészi egyesületeinek. Ám a gyakorlati orgonistának is vannak megfigyelései, amelyek egyrészt zenei, másrészt technikai szempontból figyelmet érdemelnek. Annak hangsúlyozásával, hogy teljes tisztelettel viseltetem az Országos Liturgiái Bizottság által szerkesztett forma iránt, zenei- és technikai megfigyeléseimet a követkekőkben bátorkodom közölni: Az oltári szolgálat során beiktatott korálok: Tenálad keresek . . . , Én Istenem , . . , Dicsérd én . . . stb. teljesen kizökkentik a hívőt csendes elmélyedéséből, abból, mely a bűnbánat, a magábaszál- lás perceihez szükséges. Hivatásuk valószínűleg a lutheri liturgiában szereplő reszponzóriumok helyettesítése. (De ne feledjük, hogy azokat a kórus énekelte a gyülekezet tevőleges közreműködése nélkül, éppen ezért nehézséget nem okoztak.) Ugyanazok a korálok zenei összeállításuk miatt fokozzák a szívek nyugtalanságát, kivált zenei érzékkel bíró híveknél. így például: „Tenálad...“, F-duros énekre 3—4 másodperc múlva c-mollos korái következik. Ennek szelíd záróakkordja még ott zsong fülemben, amikor újabb 3—4 másodperc múlva beleharsan a „Dicsérd én lelkem“-nek G-duros, kemény áriája, és így tovább ötször egymásután. A hangnemeknek ez a sűrű váltakozása nyugtalanítja és más-más hangulatba vonja az embert. Az orgonásnak elsőrendű kötelességei közé tartozik az énekdallamoknak megfelelő hangnemben való előkészítése, alkalmas előjáték felhasználásával. Most íme szakítania kell ezzel, a hagyományok által is szentesített, de esztétikailag is megkívánt gyakorlati eljárással. Kisebb hiba, hogy a liturgia folyamán öt dallam mintegy le van foglalva, s a kezdő- és főéneknél a dallamismétlést elkerülendő, a már meglévő dallamot mellőzni kell. A sok énekvers arra készteti a lelkészek egy részét, hogy a főéneket megrövidítsék, verseiből a 4., 5., 6. talán sohasem kerül éneklésre, ami által sajnálatos módon megcsonkul.
