Evangélikus Népiskola, 1935
1935 / 3. szám - Időszerű kérdések
93 hogy szanatóriumi gyógykezeltetése idejére, egyelőre három hónapra, ki gondoskodik helyettesítésének költségeiről. Igaz-e, hogy az ev. iskoláknál, „csak, ha belátással van az egyházközség, úgy fogad helyettest“. Több kisebb jelentőségű kérdése mellett e fontos kérdésére adott válaszomat közérdekűnek tartom, azért itt is ismertetem. Az egyetemes egyház közgyűlése részéről jóváhagyott szolgálati szabályzat rendelkezése szerint a beteg tanító helyettesítésének költségeit az iskolafenntartó egyházközség fedezi. * Többtanerős iskolától jött egy másik kérdés. Az állások egyenlően kántortanítói állásoknak vannak szervezve. Egyik álláson tanítónő működik, kinek szintén kántortanítói díjlevele van. Kötelessége tehát a kántori teendők megosztása útján ráeső rész végzése. Szívesen vállalná valamennyi tanító osztályában a női kézimunka tanítását, ha ellenszolgáltatásul felmentést nyerne a kántoriak alól. Áthárítható-e e kántori teendőinek terhe a többi, férfitanító vállaira a kézimunkatanítás ellenében. Ez a vitatott kérdés. Válaszom, hogy, miután egyházi rendelkezés erre az esetre kifejezetten nincsen, de mivel éppúgy nem ideális helyzet az, hogy a nőtanító kántorteendőket végez, mint az, hogy a férfitanító tanítja személyesen a női kézimunkát, ebben a kérdésben közös, békés megegyezéssel kell a helyes munkamegosztást megkeresni. Külön díjazás egyikért sem jár. Közös tehervállalással az ügy csak nyerhet, a megértő kartársak hivatáshűsége csak erősödhetik. Némi irányt mutat e téren az állami elemiiskolai gondnoksági utasítás 33 §-nak 2. bekezdése, amidőn azt mondja: „A női kézimunkát az állami tanítónők saját osztályukban, ezen felül a köteles heti óraszámok keretében a szükséghez képest más osztályokban is külön díjazás nélkül kötelesek ellátni.“ Kis hírek. A budai várbeli fiú- és leányiskola tanítótestülete a szülői ház és az iskola kapcsolatainak kimélyítése céljából folyó évi február hó 6-án, szerdán, az iskola tornatermében szülői értekezletet tartott. Tárgyai: Weil Endre: A szülői ház és az iskola együttműködése; Királyfalvi Gusztáv: Az újság és a gyermek; Siki Béla: Az osztályzat és a szülők. A 10—12 perces, hozzászólásokkal élénkített előadások valóban a mai idők súlyos pedagógiai kérdéseit karolták fel és állították a nevelés érdekében helyes megvilágításba. A IX. Egyetemes Tanítógyűlés előértekezlete a gyűlés társelnökéül lapunk szerkesztőjét is megválasztotta. Gyászesetek. Két fekete keretes gyászhíradást hozott a szerkesztőségi posta. Az evangélikus tanítóság halottjairól, kartársi részvétünk érzésével, az összetartozandóság kötelékének kapcsán fájó szívvel emlékezünk meg. Hosszú, munkában eltöltött életpálya csendes nyugalmi éveiből szólította el az Úr szava az első kartársat s korai, rideg sír nyelte el élete delén özvegyet és árvákat hátrahagyó másik pálya-
