Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Az egyházi bíróság szervezete. Hozzászólás dr. Berzsenyi Jenő javaslatához
228 annyi bizonyos, hogy 800 evang. tanító között egyetemes evang. egyházunk törvénykezési szükséglete mindig fog annyi tanító köz- bírót találni, akik száz százalék erejéig megállják itt is a sarat, úgy mint a lelkészi, avagy a világiak táborában. A sokat szenvedett és igen nagy megpróbáltatásoknak eléje menő evang. egyházunknak ma két főpillére van: a lelkész és a tanító. Ha minket bárhonnét is kirúgnak, akkor baj lesz és az egész épület összeroppan. A tanítót nem kitenni, hanem mindenhová hivatalból betenni kell, hogy táguljon a jogköre, biztonságérzete, munkaköre, munkakedve, munkaszeretete és a tekintélye. Alkalmat kell adni, hogy az egyház érdekében minél alaposabban dolgozhasson mindenhol. Hogy mindenhová beleszólhasson, belenézhessen! és irányíthasson. Mi tanítók igen nagy tisztelettel és nagyrabecsülő szeretettel vagyunk a tanári kar iránt. De engedje meg, hogy minket tanítókat a tanári karral felcserélni és behelyettesíteni nem lehet! Vannak ügyek, vannak munkakörök, ahol mi teljesen pótolhatatlanok vagyunkTTÉz tagadhatatlan tény. Ha a régi zsinati törvények bevették a tanítót a közbírói tisztségre akkor, amikor a tanító mégis csak kicsinyke pont lehetett az akkori végzettségénél fogva, akkor arra igen nagy szükség volt gyakorlati szempontból. De méltányos sem volna, ha a tanítóságot ettől a jogtól megfosztaná a mostani zsinat. Ha arra jó a tanító, hogy igét hirdessen, kán- táljon, belmissziói munkát végezzen, hitéletet teremtsen, ápoljon, erősítsen, ifjúsági és másféle egyesületet vezessen és mindenütt ott legyen, ahol segítő kézre szükség van ingyen,, önzetlenül, akkor legyen a tanító arra is jó, hogy jogokat gyakoroljon. Lám, milyen nobilisán gondolkodott a Tolna-Baranya-Somogyi Evang. Egyházmegye vezetősége, lelkészi kara és közgyűlése, amikor egyhangúlag elhatározta, hogy felhívja a Zsinati Bizottságot arra, gondoskodjék arról, hogy a tanítóság minden fokozatban hivatalból nyerjen megfelelő képviseletet számarányához mérten. Nem kell tőlünk félni, nem kell aggódni. Mi egyházi érdeket akarunk szolgálni és vele kapcsolatban hűséggel és önzetlen lelkiismeretességgel azokat támogatni, akik az egyház élén állanak, akár lelkészek, akár világiak legyenek is. És ha már evang. egyházunk szegénységénél fogva anyagi előnyöket nem adhat, munkánkhoz mért arányokban meg nem fizethet, legalább azt adja jó szívvel, amit adhat: egy kis elismerést azon jogok gyakorlatában, ahol ismét csak szolgálni és támogatni óhajtunk. Ne féljen és ne aggódjék Felügyelő Úr sem! Lesz közöttünk evang. magyar tanítók között mindig annyi tanító közbíró, akik pompásan, száz százalék erejéig megállják úgy a helyüket, mint az egyházi bíróságnak bármelyik más tagja is. Csak egy kis jóindulatot, megértést, támogatást és megbecsülést kérünk, hogy ne legyünk félszegek és ne akarjuk végül még önmagunkkal is elhitetni azt, hogy csak igavonók tudunk lenni lélek és szellem nélkül. Egy szavam sem lett volna, ha azt a javaslatot nem az a dr.
