Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 10. szám - Somogyi Béla: A tanítóság zsinati kivánságai
259 rektivákat, írányjelző gondolatokat sorakoztatok fel. E pontok az ev. népktatásüggyel foglalkozásom, a mai helyzet alapos tanulmányozása és a jövőre irányuló elgondolásom nyomán nyertek határozott formát s hiszem, hogy a zsinati bizottság megértésével s a tanítóság megelégedésével is találkozni fognak. Ha a tanítóság eddigi zsinati javaslatainak nyomán óhajtanék haladni, most, mielőtt közölném elgondolásomat, hosszadalmas fejtegetésbe kellene bocsátkoznom a tanítói hivatás, a tanítói munka értékét, egyházépítő jelentőségét illetőleg s ezen az alapon mintegy bátorságot venni a javasolt kívánságok előterjesztéséhez. Bizonyítanom kellene, hogy a tanítóság dolgozni kíván egyházáért. Nem követem ezt az utat. Beszélnek helyettem a tények. Felment a hosszadalmas bizonyítgatás alól a tanító egyháztársadalmi szerepének s müveiődésterület’i jelentőségének a negyven év előttivel össze sem hasonlítható, hatalmas területet átfogó mai fejlődési foka, az a vallási és nemzeti kultúrteljesítmény, amit nagy kultúrértékek és munkaalkotások sorozata s a tanítói hivatásnak küldetést reprezentáló jelentőséget hirdet és tanúsít. Hol vagyunk ma képesítésben, munkakörünk, tevékenységünk hatósugaraiban, az egyháztársadalmi s nemzeti munkásság reánk háruló művelési területeinek méreteiben a félszázad előtti időkkel szemben, amely időkre a mai zsinati rendelkezések törvénypontokat alkottak? Bár a kellő méltányolása e tényeknek még ma sincs meg és elég gyakran a túlságos konzervatív felfogás áll útjában a népoktatás igazi jelentősége, a mai tanítói hivatás megkívánta magasabb képzettség elismertetésének, mégis a múló évtizedek nyomán előbb-utóbb ki kellett és ki kell rajzolódnia a tanítói munka kellő helyre állításának s az annak megfelelő jogok és befolyás biztosításának a munkás részére. Az a helyzetünk, hogy két szerveztbe: egyháziba és államiba is bele kell illeszkednünk, fonák adottságokat hozott magával. Munkánkra, annak nagyjelentőségű építő hatására számít és valóban megtisztelő értékeléssel vár egyházi és nemzeti társadalmunk egyaránt. Jogok, csupán a hivatásteljesítéshez megkívánt intéző szerepünk a szabadabb mozgási lehetőség munkamezőnk barázdáin, a kellő irányítási és a sikeres alkotó tevékenységet biztosító közreműködés, a jövendő formáló szerep azonban nem állnak rendelkezésünkre kellő mértékben sem egyházi, sem állami szervezetünkkel vonatkozásban. Pedig erre a jövő fejlődés szempontjából szükség van. Fokozottabb joggyakorlásra a tanítóság érett és amint jelentőség- teljes munkája mennyisége és minősége együtt fejlődött a múló évtizedekkel, éppúgy jog és ható tevékenység, nagyobb befolyás tekintetében is érett és méltán várhat a fejlődéssel járó magasabb értékelésre és méltányos elbánásra. A régi egyházi alkotmány megalkotása idején még nem voltak kiépítve a tanítóegyesületi szervezetek. Ma már az egész vonalon kiépültek. Az egyesületi szervezet egy bázis a megfelelő egyházkormányzati szervekbe való belekapcsolódásra. Az egyesületek kiépítésével megszűnt a tanítóság széttagoltsága. Egyesületi működése kapcsolatot tart fenn az egyházkormányzat egyes fokaival s ahol még nincs meg ez a szerves kapcsolat, a zsinat van hivatva annak
