Evangélikus Népiskola, 1934
1934 / 9. szám - Benedek Vince: Márványtáblás tanítók
245 volt, mert a tanulók csak nemek szerint voltak elkülönítve, és csak 1874-ben alakították meg az osztályokat. Mészáros Jánost az 1876. évben hívták meg az állásáról lemondott Udvardy Károly helyére; Alexy Lajost pedig az 1879, évbon Russ János utódjaként. Érdekes, hogy mindkét tanító Dunántúlról, Győrből, illetőleg Győr megyéből került Ceglédre. Talán innét van, hogy együttélésük alatt oly ideális egyetértésben működtek, ők egymást iskolai sikereikért szerették és becsülték. Egy volt a ki- képeztetésük helye is: a soproni evangélikus tanítóképző-intézet. Az ő működésük kezdetén az osztályokra tagozódó tanítás még újdonság volt s a törvényes tananyag feldolgozása erős feladat volt a tanítók számára. Gyakorlati példák után nem indulhatván, a két tanítónak tehát a maguk eredeti egyéniségét, a maguk önálló tudását kellett belevinni az újrendszerű tanításba. Ezt a feladatot oldotta meg a ceglédi egyház két jeles tanítója oly sikeresen, hogy rövid néhány év alatt a ceglédi evang iskola mintaiskolává fejlődött, amelybe másvallású szülők vetekedtek, hogy gyermekeiket oda Írathassák be. Magasztos feladatukban mindig előre törtek, sohasem lankadtak. A magyar kultúra magvait hintették, szórták jó időben, rossz időben a magyar gyermek szívébe. Alexy Lajos és Mészáros János azok közül a tanítók közül valók voltak, akik az iskolában nemcsak tanítóik tanítványaiknak, hanem a szülői háztól távollevő gyermekeknél egyúttal pótolják a szülőket. Tanítványaikban így kifejlődött az a bizonyos meleg bizalom, szeretet tanítóik iránt, mely csak a gyermekeik lelkületével törődő apák és ezeknek fiai között fejlődik ki. Kölcsey Ferenc mondását vallották mottójukul: ,,Ki gyermeket nevel, az a hon iránt szent kötelességet teljesít!“ Ez adta meg működésük iránytűjét, a magyar népművelés iránt való lelkesedés tüzét s a haza és egyház szeretetét. Ezért hálásak a ceglédi tanítványok derék tanítóik irjnt, akik lelkűket adták az iskolának és ezzel az egyház ügyének. Mészáros János 1905-ben halt meg; Alexy Lajos 1910-ben nyugalomba vonult s az 1928. évben hagyta itt működési terét. Alexy Lajos a nyugalom évei alatt abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egyházközsége másodfelügyelőjévé választotta meg. Erejének teljében a tanítói közéletben is jelentős szerepet játszott. Országos viszonylatban is elismert tekintély volt. Mindkét jeles tanító koporsójánál ott gyászolt az egész egyház- község, a volt tanítványok nagy serege; ott állott a város társadalma és az országos tanítói szervezetek képviselőik révén. A hálás egyház most rótta le kegyeletének adóját és elismerését, amikor eme két tanítója emlékének ünnepet szentel s nevüket örök megemlékezésül kőbe véseti. „Napok múlnak, évek évekre dőlnek Fénypontja lesz ez a nap az időknek, S míg annyi mást felejtés éve fed, Sugáraiban felragyog nevetek!“ A ceglédi evangélikus egyház, illetőleg a volt hálás tanítványok ezzel a tényükkel önmaguknak is aere perenniust emeltek.
