Evangélikus Népiskola, 1934

1934 / 9. szám - Raffay Sándor: Emlébeszéd Mészáros János és Alexy Lajos felett

241 ban megszokták, sőt meg is únták az iskolát. Nem is csoda, mert a pipázó és nádpálcás-tekintélyű tanítók nem tudták az iskolát meg­szerettetni és a nép érdeklődésének és áldozatkészségének gócpont­jában megtartani. A gyermekek is unalommal nyúzták át azt a kö­teles pár esztendőt, amelyet az iskolában voltak kénytelenek el­tölteni és amelynek lemorzsolását a szülők is alig bírták kivárni. Jól emlékszem, hogy Mészáros János Ceglédre jövetele forduló volt nemcsak a magunk iskolájának, hanem az összes városi isko­láknak életében is. Vele a rátermett, derültkedélyű, tudatosan és tervszerűen működő hivatásos tanítók egyik legjelesebbje lépett egyszerre az élre. Az élre, mondom, s ezzel már azt is kijelentettem, hogy előtte is voltak már itt jeles tanférfiak, de még azok is elis­merték, hogy Mészáros János mindenben vezet. Valami egészen sajátos volt az egyéniségében. Talán mélyebb is volt a tudása, mint ahogy a tanítóknál megszoktuk. Talán meleg, derült kedélye, amely belőle állandóan kisugárzott, vagy talán az a fáradhatatlan munkás­ság, amely az elhanyagoltan talált iskolát mindenben újjászervezni igyekezett, tette őt eredményben gazdaggá, hatásban kivételessé. Sok kiváló tulajdonságának koronája azonban mégis csak a hivatás­szeretet volt. Mint a jól megművelt és hűséggel gondozott földből a virág és az éltető kalász, úgy nőtt ki az ö hivatásszeretetéből a magyar iskolákban addig alig ismert új módszer, amelynek ered­ményes és formásabb kialakulása ma a szemléltető és gyakoroltató tanítás. Nagyon jól emlékszem a régi tanítás módjára. Míg a nagyobbak minden reggel a templomban voltak, addig a kisebbek az iskolában a táblára felírt közmondásokat másolgatták vagy a mintalapokat utánozgatták. Mikor a templomosok visszatértek, ének és imádság kezdte meg a tanítást. Ennek módja az volt, hogy a tanító vagy a táblára írta fel a tudnivalókat, vagy egyszerűen szóval elmondta és azután a tanulók az osztályonként nekik járó anyagot elismétel­gették. Amit a gyermek így megjegyzett vagy feljegyzett, azt tudta; amit meg nem jegyzett, az talán sohasem vált tulajdonává. A ta­nulók rossz vagy jó voltát a figyelés meg az emlékezőtehetség bi­zonyos foka alapján állapították meg. Mészáros e kezdetleges pe­dagógiai tényező mellé az érdeklődés felcsigázását, a tanulás vágyát és a tanulókkal való együttes munkálkodás módszerét is bevezette és kiérlelte. Ezzel az iskolát és annak munkáját kívánatossá és ked­vessé tudta tenni. így emelkedett a ceglédi evangélikus iskola las­sanként az összes többi városi iskola fölé, míg valóban első nép­iskolává és úgyszólván felekezetközi intézetté lett. Ebben a munkában azonban már Alexy Lajosnak volt döntő szerepe. Azért tulajdonítom neki a döntő szerepet, mert, ha Mé­száros János magára marad és nem kap magához méltó, sőt bizo­nyos tekintetben nálánál is különb munkatársat, akkor előbb vagy utóbb elfáradt és letörhetett volna. Akkor is megmaradt volna ugyan kiváló tanítónak, de az iskolát egymaga nem bírta volna arra a szín­vonalra emelni, amelyre az valósággal felemelkedett. ; Mészáros és Alexy egymásnak teremtett két ember volt. Egy vármegye szülöttei, egy szellem osztályosai. Talán ezért is értették meg egymást annyira. Ez a megértés az együttes szép eredmények

Next

/
Thumbnails
Contents