Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 3. szám - Tapasztalataim a hamburgi munkaiskolákban
80 tani. Szándékában van ezt a témát az összes tantárgyak keretében tárgyalni; ez a téma fogja uralni most a nyelvi, számtani, természet- rajzi, rajz- és egyéb órákat is. Megígérte, hogy annak idején értesíteni fog, hogy hogyan fejezte be ezt a tárgykört. Úgy karácsony táján ezt az írást kaptam tőle: ,,Az anyag ter- jedelmessége szükségessé tette, hogy egymásután a kézügyességí- és rajzórákat, időnként még a német- és számtani órákat is belevonjam, úgyhogy ez a tárgykör akkor hetenként 2 földrajzi, 3 kézügyességi, 2 rajz, 2 német és 2 számtani órát, összesen tehát 11 órát ölelt fel. Egy délelőttöt a néprajzi múzeumban és egy délutánt a mozgószín- házfcan töltöttünk. Több dolog elmaradt, egyet s mást rövidebben lehetett volna elintézni. Mindenben a gyermek érdeklődése volt mérvadó, valamint az abból folyó munkakedv. így a téma kinőtt a földrajzi órák keretéből és össztanítási tétel lett belőle (Gesamtunterricht). A témát október közepéig lezártuk.“ Ezt írta nekem a hamburgi kolléga. Tehát csaknem két hónapig foglalkoztatta az osztályt. Az I. (ott VIII.) osztályokban végbemenő munka és az ezzel kapcsolatos eljárás az óvodát juttatja eszünkbe. A számtanítás ott csak számolásból, az írás csak a nyomtatott betűk rajzolásából' áll. Olvasni egyáltalán nem tanulnak. De állandóan játszanak, festenek, rajzolnak, mesélnek és könnyű slöjdmunkát csinálnak. A tulajdon- képeni írást a II. osztályban kezdik, először a latin betűket tanulják és teljesen tiszta, vonalozatlan lapra írnak. A harmadik napon egy 1. osztályba léptem be. Ezen a fokon a tanítás csak 9 órakor kezdődik. Fülsiketítő lárma, amely még akkor sem csillapodik, mikor a tanító belép. Mindjárt az óra elején tanító és tanítványok hangosan megszámlálják a jelenlevőket. Számlálni a gyermekek 50-ig, sőt 100-ig is tudnak. Minden gyermeknek van két gyufaskatulyája ott az iskolában, az egyikben 20 hosszú, a másikban 10 rövid pálcika van. A kiosztás folytonos lárma közepette csaknem fél óráig tart. Aztán kezdi a tanító: Mikor Dölheimben voltatok (tanulóotthon), akkor mit csináltatok délben? (Tányérokat kellett kiosztani.) Hányat? Hogyan osztottátok ki? (Ahogy ültek a gyermekek.) Álljatok fel így két sorban. Hányán ültek az egyik oldalon, hányán a másikon? (15, 14.) A tányérok helyét rakjátok ki pálcikákkal. Majd csillagokat csináltak a pálcikákból és megszámlálták, hány pálcika kell egy csillaghoz. Ez mind olyan kiabálás és lárma között történt, hogy az ember a saját szavát sem hallotta. A mi szemszögünkből nézve az óra mérlege: semmi. Zúgott a fejem, ott nem bírtam volna ki 2—3 órát. A tanító a zsivajt fel sem vette. Viszont nagyon tanulságos volt a következő óra a Vili, osztályban. A tanulók a kémiai teremben ültek. 2—2 gyermek előtt egy mikroszkóp volt. A tanító megjelölte a tanítás céljátóEMegvizsgáljuk a burgonyát és a sárgarépát, mennyi fehérjét, zsírt, cukrot és keményítőt tartalmaznak. Egy tabella az osztály egyik falán mutatta, hogy már vagy tízfajta élelmiszert vizsgáltak meg és az eredményeket a tabellán megjelölték, A gyermekek nagyon otthonosan forogtak a szertárban. Min-
