Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 1. szám - Gyászos évforduló

á

Ugyancsak ez évben lesz, illetve már van is tíz esztendeje annak, hogy tőlünk kántoroktól elvették a kántori mellékfoglalkozás után a gyülekezetek által adott kántori díjainkat az 1923, évi XXXII, te, alapján ,,az államháztartás súlyos helyzetére való tekintettel“. Ismétlem:: már 1923-ban! Gondoltál te, Kedves Kartársam, már akkor arra, hogy az államháztartás súlyos helyzetben lehet, amikor két marokkal szórták a súlyos milliókat olyan célokra, hogy ma erre visszagondolva, megborzad még az ember háta közepe és égnek áll minden hajaszála! 1923-ban, amikor még későbben is volt pénz, sok ezer pengő pompás miseruhákra, asztalterítőkre és a jó ég tudja még mi mindenfélékre, amikről a boldog halandó nem is sejtheti, mibe kerültek az államkincstárnak.

Igen, külön törvényt hoztak és nem pirultak, hogy míg mások a sokféle mellékfoglalkozás, álláshalmozás után sok ezernyi pengőket harácsolnak össze havonként, akkor szükség volt a szegény, nyomorult felekezeti tanítóságnak alamizsnáira, hogy az államháztartás meg ne billenjen! Elvették tőlünk nyomorult férgektől az egyetlen lehetőségét annak, hogy egy kis külön ambícióval, külön végzettséggel és állandó lekötöttséggel néhány garassal javítsák fel a családunk megélhetési lehetőségeit.

És mi csak tűrtük, zokszó nélkül leadtunk mindent a haza oltárán, mert ezt egyenesen hazafiasnak gondoltuk, hogy hozzásegítsünk az államháztartás egyensúlyának biztosításához. Pedig de kár volt! Mégis csak jobb helyen lett volna az a mi zsebeinkben.

Aztán néha megint úgy éreztük, hogy végre akadt valaki, akitől bizton lehet valamit remélni, így volt ez, amikor Karafiáth miniszter úrnál tisztelegtünk. Magunkban úgy éreztük, hogy ez az a bizonyos Mózes, aki elvezet bennünket az ígéret földjére. Hiszen olyan közvetlen volt! És olyan megnyugvással bocsátott el magától, A Kormányzó úr őfőméltósága pedig akkoriban azt mondotta, hogy még csak egy kis türelmet kér! Tehát hogyne reménykedtünk és vártunk. Eljött a nyár és egymásután kaptuk a statisztikai íveket, amelyek arra biztattak, hogy komolyan foglalkoznak illetékes helyen az ügynek gyökeres orvoslásával, Igaz úgyan, hogy közben egyszer alaposan ránk ijjesztettek azzal, hogy egymásnak véréből és húsából elégítenek ki bennünket, Dehát ezt már aztán mégsem merték olyan nyíltan megcsinálni, í t

Ezek a bizonyos statisztikai ívek olyan megnyugvást keltettek, hogy azóta az érdekelt tanítóság szinte mély hallgatásba merült. Úgy éreztük, hogy a kormányválsággal ismét közelebb jutottunk a célhoz, pláne akkor, amikor Hóman kegyelmes úrtól kijöttünk, aki azt mondotta, hogy első miniszteri ténykedéseként magához kérette sérelmes ügyünket, hogy azt megismerje és orvosolja. Úgy gondoltuk, most mégis csak diadalmaskodni fog az igazság! Eljön a jobb idők hajnala , ,, Lázas számítgatások folynak a kultuszban különféle terveken, hogy ezt a. tengeri kigyót a legpraktikusabb módon elintézzék, Egyszersmindenkorra!

Hallgattunk most már fél éve abban a reményben, hogy még