Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 12. szám - Titkári jelentés
314 lom kezükben van. Sok mindenféle másra telik, jusson erre is. Csak akarni kell! Ezen múlik. , . Aki a nemzet jövőjét neveli, az nem nyomoroghat! Ha mégis, akkor bűnös mulasztás terheli azokat, akik a nemzet jövőjéért felelősek. Adja a Mindenható, hogy a jobb belátás, a tanítóságot is részesítse egy kis karácsonyi örömben; érezze a Szeretet ünnepének melegét a nemzet napszámosa is, hogy aztán ne mint fekete karácsony éljen emléke sokszor csalódott szívében! K. L. Titkári jelentés.* Tisztelt Közgyűlés! Jubileumi esztendő köszöntött reánk, evangélikus tanítókra. Azt a valóban „evangélikus" tanítót, akit az egyetemi katedrán is az igazi evangélikus iskolamester erős hitbeli meggyőződése, munkahűsége, rajongó hivatásszeretete hevített, ezelőtt 450 esztendővel adta a Mindenható drága ajándékul egy szegény eislebení bányász- családnak. Nehéz lenne lemérni, mikor volt nagyobb e nagy világ- történelmi alak, mint a magas tudományok doktori reprezentánsa-e, mint rendíthetetlen hitvalló hős-e, mint meggyőző erejű hitszónok-e, vagy akkor, amikor szászországi gyülekezeteinek megszervezésekor örökértékű kultúrprogrammot adott a reformáció ügyének ebben a messze jövőre kiható meglátásban: minden templom mellett iskola is legyen? Az evangélikus népoktatás szerepe a protestantizmus alapkövei közt olyan mélyreható, fundamentális értékelést nyert ezzel, hogy ennél hathatósabb támasza a reformáció eszméjének alig van és ma, 450 év után sem pótolhatja hatását semmiféle más tényező. Tanító volt Luther, a nagy reformátor, a szó legnemesebb értelmében. Azért is ráillik ez a név az isteni küldetés e kiválasztott emberére, mert ő gyermeki és férfiúi, magános és családi, egyéni és közösségi életeszméknek egyaránt saját evangéliumi példaadásával adott tartalmat és magasabb értékelést. De keresztneve is mintegy útjelző szó reánk, evangélikus tanítókra is, mert a kegyes, jámbor Márton vitéz nevétől ered. Mi az első igazi „evangélikus" tanító századokkal későbbi utódai, szintén kegyes, küzdő vitézei akarunk lenni, kell, hogy azok legyünk, evangélikus anyaszentegyházunknak. Olyanokká kell válnunk, mint a mi nagy reformátorunk, aki már kisgyermek korában is becsülettel viselte vitézi nevét. Ebből a gyermekvitézből vált az a küzdő hős, aki újra csillogó fénybe öltöztette nem a régi német császárságnak porlepte, ősi koronáját, hanem Isten országának szégyenteljes homályban rejtőző drágaköveit, igaz gyönygeit, hogy azok messze földön csillogó fénnyel tündököljenek. hn q *1 F:™'S**** ?,z. Ország°s Evangélikus Tanítóegyesület 1933 évi november no y-en tartott közgyűlésén.
