Evangélikus Népiskola, 1933

1933 / 11. szám - Az ifjúsági vöröskeresztről

304

íme a tanultak, az egészségtan, a gyakorlatban!

Az ifjúsági vöröskereszt életében különben igen fontos szerepe jut az egészségügyi kérdéseknek. A gyermekkel már ebben a korban megértetjük azt, hogy egy erős, új Magyarország csak egészséges nemzedéken épülhet fel! A gyermek rendkívü fogékony minden új dolog iránt, de kétszeresen fogékony, ha abban ő maga gyakorlatilag részt vehet. A kis vöröskeresztes egészségügyi felügyelők nálunk minden reggel végig járták az osztályokat, tisztaság, rend van-e? Bájosak voltak, amint —■ minden utasítás nélkül —< a kicsinyeknek még a körmüket is megnézték s olykor, óra előtt, még meg is mosdatták némelyiket. Volt olyan junior (vöröskeresztes tanuló), aki titkon mosdószappant, zsebkendőt hozott egy szegény kisfiúnak. Volt, aki mindennap megosztotta tízóraiját egy társával, mert hogy olyan sovány szegény! Van iskolai vöröskereszt csoport, amely tehenet vett, hogy tízórai tejjel láthassa el a szegényebbeket. A vöröskereszt csoportok áldozatkészsége Sopronban üdülőházat, Gödöllőn erdei iskolát létesített gyönge, tüdőbeteg gyermekek részére. A csoportok sietnek iskolai mentőszekrényt beszerezni a köpontban (Baross-u. 15)- A mi kis juniorainkank is ez volt hő vágyuk s milyen boldogok voltak, hogy az anyák napján árúsított búzavirágokból beszerezhették azt. Milyen öröm és büszkeség volt azt kirándulásainkon vállon vinni, tartalmának titkaival megismerkedni! A szekrényke különben igen ügyesen van összeállítva. A gyermekek megismerkednek az; első segélynyújtás elemeivel, megszokják, hogy a legkisebb sebesülést sem szabad könnyelműen venni, viszont nagyobb baj esetén sem kell megrémülve, tehetetlenül állni. A kis csapat egészségügyi jelszava: tisztaság, levegő, napfény!

Az ifjúsági vöröskereszt életének másik — mondhatnám legfontosabb — tényezője a felebaráti szeretet, a szociális érzések kifejlesztése. A gyermek lelke ebben a korban olyan, mint egy viasztábla, minden nyomot hagy rajta. A legelső karcolások maradnak meg legmélyebben. Az ifjúság lelkében is örök nyomot hagynak az első jótékonykodásnak, szociális munkálkodásoknak emlékei. A vallásórákon megindul az első lökés: ,,Míg időnk vagyon, tegyünk jót mindenekkel ... „Szeresd felebarátodat“... „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek“ . . . stb. A 'kis juniorok életében pedig ezer mód, ezer alkalom kínálkozik arra, hogy ezek a gyönyörű igék, Jézusunk nyomán, az ő életükben is kifejezésre jussanak.

A mi kis csoportunk csak egy év előtt kezdte működését, — egyetlen fillér nélkül, mert hiszen tagdíjat a tag nem fizet — és mégis, vannak már a gyermeki szív irgalmasságának, evangéliumi szeretetének megnyilatkozásairól olyan emlékeim, melyek mindig melegíteni fogják lelkemet.

.., J^ecernberben jártunk karácsony előtt és az én kis juniorjaim a szülők egyetlen fíllérnyi megterhelése nélkül, reggelenkint fél nyolc ^jban titokzatos mosollyal, ragyogó arccal hozták a maguk összeállította szeretetcsomagjait szegényebbjeink részére. Volt abban minden, amit csak egy szerető szívű gyermek kigondolhat: „kinőtt telikabát a kis Hrubecsnek, mert az övé nagyon vékony", „meleg sapka a Pistának“, „ingecske a Balkóék pólyásánák“, „újonnan talpalt