Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 7-8. szám - A népiskolai vallásoktatás fokozatai és egysége
A népiskolai vallásoktatás fokozatai és egysége*) ,,Eredj édes gyermekem iskolába!“ — hány édesanya ajkáról elhangzik reggelenként ez az intés és nyomában hány kisebb-nagyobb gyermekcipő kopog az iskola felé! Az édesapa talán éppen akkor indult napi munkájára és csak futó tekintetet vethet távozó gyermeke után. Az anyai szív azonban meleg rezdüléssel még tovább is a távozókért dobog s a házi tűzhely körüli napi szorgoskodás közben is gyakran megjelenik előtte egy drága kép: kicsiny gyermekének angyalarca. Pedig akkor már régen a tanító gondjaiban tudja őt, annak a gondjaiban, ki teljes felelősséget érezve az eléje küldött gyermekseregért, embernemesítő, lélekfcrmáló munkával őrzi meg és gazdagítja a gyermek testi és lelki tehetségeit. Az igazi derék evangélikus családnak drága kincse a gyermek. Nehezen is várja vissza eleinte a szülő az iskolából. Úgy érzi, hogy hosszú időre leköti és elvonja tőle az iskola. Pedig oly rövid az az idő! Milyen eltűnő álom maga az egész gyermekkor is! Oly hamar végleg eltűnnek a tipegő kis cipők. Mennyi kicsiny édes gond lesz hamar nagy, komoly problémává! Elmúlnak a kis cipőkkel a kis aggódások, helyükbe lépnek a nagy gondok és felnőtt gyermeket lát maga előtt a szülő, akiben életfonala tovább szövődik. Mit adhat magával a jó evangélikus szülő gyermekének élet- útjára? Mi az, ami boldogulását elősegíti, ami az élet kísértéseitől óvja, a sok reá leselkedő ellenséggel szemben védi? Földi javak, vagyon, gazdagság? Ezek mind mulandók. Tudás, ügyesség, acélos tettvágy? Ezekkel talán ideig-óráig boldogulhat, de mégis ezek az erők csak az anyagi küzdés terén vértezik fel a küzdve-küzdő embert. Egyedül a vallásos lélek ereje az, ami az emberi gyengeséget alátámasztva Istenben szilárdan, bízva-bízó hittel, felvértezi a csüggedőt az élet minden támadásával szemben. Honnan vegye a vallás e nagy hatóerejét a gyermek s hogyan adhat abból a szülő kellő útravalót gyermekének? Magába szívja-e észrevétlenül azt a gyermek az otthon vallásos légkörében, mint ahogy biztosítani igyekszik részére a szülői ház minden anyagi eszközt az életút megkönnyítésére? Vagy mindezt az iskola nyújtsa neki? Sokféleképpen fogják fel ezt a kérdést és ez az életfelfogás adja meg az iskolába először lépő gyermek vallásos nevelésének alapvonásait. A modern ember mentalitása néha talán teljesen az iskolára hárítja ezt a feladatot. A reális felfogású, vagy a radikálista reform- javaslatok egy része pedig mellőzni akarja a vallástanítást s kizárva *) Szerző előadta az 1933. május hó 15-én Körmenden tartott tanítói körzeti konferencián.
