Evangélikus Népiskola, 1933
1933 / 1. szám - A tanítás mint istentisztelet
13 A természettudományi tárgyak különösen alkalmasak erre. A villamosság, hő, fény stb, kapcsán szerzett ismeretek betekintések Isten kincstárába, A növények szervei, élete, a magban szunnyadó élet, az emberi test és annak alkatrészei és csodálatos összhangzó munkássága, mind-mind a nagy teremtő és gondviselő Istenhez vezetnek és önként adódik a hálaadás, magasztalás anyaga. Mennyiségtani ismeretek nyújtása kapcsán a dolgok rendje, következményei, pontossága, az ok és okozat közötti törvényszerű összefüggések mind Istennek szentséges, végtelen bölcs világrendjébe nyújtanak bepillantást és szimbolizálják a lelki életben is a bűn és büntetés közötti törvényszerű kapcsolatot. Földrajz tananyag kapcsán a lakóhely és annak ismertetése, országunk és annak földrajzi viszonyai, a népek és lakóhelyük, életmódjuk stb., égi testek és a világegyetemben uralkodó törvényszerűségek mind megannyi alkalom, hogy feltárjuk tanítványaink előtt, hogy Isten bölcs gondviselése és nem a véletlen, vagy a sors játéka helyezett el bennünket arra a helyre, ahol vagyunk és ez a gondviselés kiterjed ennek a földi életnek minden viszonylatára. A történelmi tárgyak is kiválóan nyújtják a drága anyagot az istentiszteletté emelkedett tanítás számára. Lássák meg a gyermekek, hogy a világtörténelem egy tükör, amelybe beletekintve a magunk emberi természetét láthatjuk meg. Pl. a mohácsi vész nem azért szakadt ránk, mivel a törökök megtámadtak bennünket és mi kevesen voltunk velük szemben, hanem mert a nagyravágyás és pártoskodás bűne előkészítette a talajt ehhez a gyászesethez. Nem véletlen volt az sem, hogy a magyar nép éppen a Duna-Tisza mentén foglalt hazát. Isteni gondviselés vezette a lépteiket ide, ahol a nyugati országok keresztyén hite a pogány magyar népet átformálta és az Evangélium kincseinek örökösévé tette. Mennyi-mennyi drága tanulság van a történelem anyagában! A hitoktatásról most nem is beszéltem, hiszen az önként adja készen az anyagot és kimondhatatlan sok gyönyörűség forrásává válik úgy a tanító, mint a gyermekek számára annak lélekkel való feldolgozása. A rajz, kézimunka, ének anyaga is mindmegannyi alkalom, hogy a természeti világban megnyilvánuló szépnek tiszta átérzésére, meglátására befogadására s ezzel kapcsolatban a legfőbb Szépnek keresésére tegyük fogékonnyá a gyermeki lelket. Isten igéje azt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.“ Csak vele járva hihetjük és várhatjuk a jobb jövőt. Vájjon a mi tanításunk istentisztelet volt-e? Vagy csak néha volt az, vagy egyáltalán nem volt még az? Legyünk mi magunk is az Úréi és nevelő-oktató munkánk is szolgáljon az Ő dicsőségére s így a reánk bízott hallhatatlan emberi lelkek igazi áldására mostantól fogva.
