Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 1. szám - Badics Ádám: Mikép lehet a még iskolába járó és az iskolából már kikerült ifjúságban az evangélikus öntudatot felébreszteni és megerősíteni?
8 ahol evangélizáló munkádat megkezdheted. Kisebb helyeken a nőegylet magába foglalhatja a leányegyletet is. A nők részére legjobb összejöveteli idő a vasárnap délután. Csinálj egy kis tervezetet a bibliaolvasásra vonatkozólag. Legyünk rajta, hogy mindenki szerezze be a revideált teljes bibliát, azt hozzák magukkal s így jobban figyelemmel kísérhetik a felolvasott szakaszt, melyről beszélgetünk s belőle tanulságot merítünk, jelölünk ki otthoni olvasásra is részt. Ezután felolvasunk vagy elszavaltatunk egy vallásos tárgyú költeményt s végül, olvasunk, illetve a jobb olvasókkal olvastatunk, esetleg folytatólagosan, hitmélyítő elbeszéléseket (szép számmal van ma már ilyen könyv, olcsó is). Az ének se maradjon el ilyen összejövetelen. Öntudatébresztő munkánknál nemcsak udvariasságból említem először a nőket, hanem azért, mert ők a családban a vallásos élet ápolói és irányítói. Amilyen az ő lelki világuk, rendszerint úgy alakul a családé is. Ha semmi más iskolánkívíili munkát nem fejtenénk is ki, ezt ne hagyjuk el. Itt mutathat föl legtöbb eredményt a munka. Az ifjúsági egyesületbe beléphetnek az idősebb férfiak is. Ez összejöhet valamelyik hétköznap este. Ezt az összejövetelt is biblia- olvasással kezdjük el s azután adhatunk elő vagy olvashatunk fel más tárgykörből választott anyagot is. Az ifjúsági egyesületben fontos szerepe lehet a tagjaiból alakított énekkarnak is, 18—20 tagból már összei lehet azt állítani. Ennek tagjai közt meghitt, családias viszony fog kifejlődni s mivel az cnekgyakcrlás céljából hetenként többször is összejönnek, a szünetek közben elbeszélgethetünk velük ügyes-bajos dolgaikról s ráterelhetjük a beszédet a vallási élet kérdéseire is, továbbá így a gyakori érintkezés útján szorosabb lesz a kapocs, mely a gyülekezet tagjait összeköti s ezen úton is tájékozódhatunk a gyülekezeti életben megnyilvánuló minden jelenségről. Az egyházi múlt nagy eseményeit felújító ünnepségek rendezésénél nevezett egyesületek közreműködhetnek. Az iskolai és egyesületi munka után ajánlatos a családokkal való érintkezés is. Itt leginkább azokra a családokra gondolok, melyek sem templomba nem járnak, sem az összejövetelekre. Ilyenek minden gyülekezetben vannak, ezeket otthonukban kell felkeresni, vagy ott állni velük szóba, ahol találkozunk velük és beszédközben igyekezünk bennük felébreszteni az evangélikus közösséghez való tartozásukat. Ez igen fontos belmissziói munka. Úgy a helybeli, mint a szórvánvbeli füvekkel való érintkezés elhanyagolása súlyos mulasztás. Az ellenség résen van, nekünk is éberen kell ügyelnünk. Még egy igen fontos dologról óhajtok megemlékezni: ifjúságunk és népünk olvasmányairól. A mai világban még az egyszerű emberek között is kevés van, aki nem olvas. De mit? Százszor inkább ne olvasson semmit, mint holmi lélekrontó zagyvalékot. Iskolai és ifjúsági könyvtárainkban sok a nem oda való, ezeket ne adjuk kezükbe, hanem csak azokat, melyek alkalmasak evangélikus öntudatuk ébrentartására. Egyházi irodalmunk van olyan gazdag, hogy népünk igényeinek kielégítésére elegendő anyagot nyújthat. Ezek olvasását szerettessük meg az ifjúsággal, hogy még olvasásközben is teljesen hivő és hithü evangélikus légkörben érezzék magukat.