Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 3. szám - Tolnay Pál: Néhány megjegyzés a bibliai történetek tanításához
76 különösen indokolt, mert ekként közelebb hozzuk azokat korunkhoz, kitöltjük az itt-ott mutatkozó hézagokat is. Ügyeljünk azonban arra, hogy túlbuzgóságból meg ne változtassuk a szóban lévő történetnek eredeti tendenciáját. Tanításainkkal teljes igyekezetünkkel arra törekedjünk, hogy meghódítsuk a gyermeki sziveket és keressük azokat az utakat, amelyek a szíven át a fejhez vezetnek. A vallástanító feladata nem is lehet miás, mint hogy tudjon játszani a szíveknek húrjain, ,,Az igazi tanítói munka a gyermeki lélek öntudatlan mélységeiben való erőgyűjtés, egy mennyei akkumulátor felállítása a gyermeki lélekben, mit majd az élet fog megindítani. Ő vallásos ismeretekből, történelmi és értékfogalmakból összeállít a gyermeki szívben egy orgonát, mely teljesen feil van szerelve s amely mégis emelőre, talán még sokáig néma marad. De majd megzendül egykor, ha Isten is v^r akarja, ha majd belecsap a Lélek szele, a Creator Spiritus mennvei fuvallata.“ (Szele M,: Mit mond nekem az Ige tanítványaimról?) Ádám és Éva az Édenkertben. Ebben a történetben csupa szimbólumnak kell tekintenünk mindent, éppen azért tanítása nehézséggel jár a népiskola alsó fokán. Ha visszagondolok gyermekéveimre, filmszerüleg elvonul előttem nemcsak a szülői háznak, hanem a jó öreg falusi iskolának a képe is. Éppen bibliaóra van, az ember bűnbeeséséről beszél a tanító úr.. Sírí csend van az iskolában, az egész osztály figyelemmel hallgatja az édenkerti eseményeket. Tanítóm kitűnő elbeszélő volt, valami csodás módon meg tudta ragadni a gyermeki lelket, pedig hát elbeszélésében majdnem szóról-szóra ragaszkodott a biblia szövegéhez. Abban az időben még senkinek sem jutott eszébe, hogy az elbeszélésben nem kell szószerint ragaszkodni az eredeti szöveghez, hogy más formában is el lehet mondani a bibliai történeteket. A megbeszélésnél ugyan szóbakerült, hogy mibennünk is hallatja magát a bűn szava és hogy az a bibliai kígyó tulajdonképen a léleknek a kígyója, de azért még továbbra is magunk előtt láttuk képzeletben „azt a csúnya kígyót, aki megcsalta Évát“ és összedugtuk buksi fejecskéinket, úgy kérdezgettúük egymástól, hogy a kígyó tud-e beszélni? Végre is abban állapodtunk meg, hogy az első emberpár kertjében beszélő kígyók tenyésztek, Bezzeg, ha a mi gyermekkorunkban is alkalmazták volna a munkaiskola módszerét, a jószívű tanító bácsinktól megkérdezhettük volna, hogy csakugyan voltak-e olyan okos kígyók, amelyek beszélnek is. Ennek a történetnek vannak még egyéb részei is, amelyek nem megnyugtatók a gyermeki lélekre. Gyermekkori élményeim szolgáljanak erre nézve szintén bizonyságul. „Isten hazudott“, — mondja a kis göndör Kovács Jóska. —• „Már hogy beszélhetsz így a jó Istenről, Jóska?“ — kérdezzük elszörnyüködve. — „Hát nem hallottátok a történetből, hogy aki a tiltott fáról eszik, az meghal? Ádám és Éva ettek róla, mégse haltak meg mindjárt“, — okoskodik a Jóska gyerek.
