Evangélikus Népiskola, 1931

1931 / 2. szám - Tanítási tervezetek az I. osztály vallástani anyagának tanításához

■54 1. Előkészítés. 1. Kapcsolás. A kirándulás tárgyi anyagát elvégeztük a beszéd- és ártelemgyakorlatok tanításában. Az intéző kéz, az isteni gondviselés meglátása, megérzése, az előtte való meg­alázkodásra indítás az óra anyaga. Hol sétáltunk többször az elmúlt hetekben? Kertben, erdőn, mezőn. — Milyenné tette a köd, a borús ég kedveteket? — Rosszá, nem nevettünk. Mi is szomorúak lettünk. — Nem vidított fel benne­teket a kert sok gyümölcse? — Igen, de azért sajnáltuk a kertet. Mit sajnáltatok tőle? —, Lombját, levelét. — Milyen csendes volt a kert. — Igen, nincs már ott egy madár sem, csak a cinke ugrándozott ágról ágra. — Ilyen volt az erdő. a mező is? — Igen, ilyen. 2. Hangulatkeltés, Gondoljatck vissza az erdőre, mezőre. Mintha valaki így keresztül ment volna rajta. Igen, igen! Leszórta a fák leveleit. — Úgy van. Elküldi a madárkákat . . . Elbújtatja a rovarokat. Hát mit csinált az éjjel? — Szomorúra festette. — Tel­jesen jól figyelted meg. 3. Tárgyalás. Isten szava, a) Azt mondja a fáknak: pihen­jetek itt az este. Megértik a fák Isten szavát? — Igen. Elkezdenek vetkőződni. Milyen fáradtak lehetnek! Mitől fáradtak; jártak, fu­tottak? — Nem, ott álltak. — Az igaz. Gyümölcsöt termettek. — Az is igaz. Ez az ő munkájuk. Sok munka volt ez? -— Bizony az .. . —- A fák megértik Isten szavát. — Búcsúznak leveleiktől. Egyszerre? Nem. Lassan lehull, egy-két levele zöld marad? — Nem. -— Sárgul. — Ma már alig van levele. — A fák szót fogadtak. Tudták, hogy Isten jót akar velük. Úgy rájuk nézhet. Aztán mondhatja . . . (gon­dolatébresztés). — Milyen kopaszok szegények. — Az. —■ Megsimo­gatja őket a nap sugarával . .. Attól? . . .—• Elalszanak, — Dolgoz­nak? — Nem. — Nő rajtuk új ág, új virág? — Semmi. Csak állnak és alszanak. — Majd ha jön a tél ... — Takarót is kapnak. — Igen. — Havat. — Azt, Akkor azután alszanak a hófehér paplancs ágyban. b) Ráfúj a fiíre s elalszanak. Láttunk mi mást is szomorúnak, hervadtnak, szinte halottnak? — Igen, a sok virágot. —* Most is tar- kállanak? —< Nem, elhervadtak. — Szegények. Nem sajnáljátok őket? Kinek a keze csinálta ezt is? — Istené. — De meg is vigasztalja a haldokló virágokat, — Ugyan mivel? — Gondoljatok a virágok mag- vaíra. Igen, szétpergette magvait. — Elfújta a szél. — Hová hull­tak szcigénykék? — A fü alá, — A moha alá. A göröngy alá is kerül egy-kettő. Melyik hová hullott. De súgott nekik valamit. Mit, gye­rekek? — Tavasszal fölébrednek a fiaitok. Olyan lesz mind, mint ti voltatok. S erre< a szóra? — Boldogan elalszanak. Más is meghallotta Isten szavát? — Meg. c) A bogarakat eldugtp a föld alá. Még katicabogarat sem talál­tunk. — Lepkét? — Azt se. — Mi történt velük? — Elbújtak. — S amelyik nem volt elég gyors? — Az úgy járt, mint amit láttunk . ,, Ott feküdt meghalva. —■ Bizony úgy járt. Nálunk légy van elbújva. Hol? — A kálvhasarckban. — S ha ez a sok rovar enni kémei az Istentől? — Nem adna. Olyan szigorú bíró? — Az, — Mit mond ne­kik? — Most aludjatok, — Majd tavasszal, — A hernyó hová rej­tette el fiacskái petéit? — Összesodrott falevélben. De a falevelet el­

Next

/
Thumbnails
Contents