Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 2. szám - Grieszhaber Endre Henrik: Fogalmazás, írás, olvasmánytárgyalás
46 olvasásnak. Az értelmes olvasáshoz különben általános szabályt adni nem is lehet, mert azt a mondat megértése szabályozza. A gyermek feltétlenül hangsúlyozva, értelmesen fogja azt a mondatot olvasni, amit megértett, amely mondatnak első szavaiból már nagyjában tisztában van az egész mondat tartalmával. Az új tanterv az értelmes olvasás elsajátítására a negyedik osztályt jelöli meg. Az ötödik és hatodik osztályban az értelmes olvasás mellett a szép olvasás elsajátítását és kellő gyakorlását tűzi ki célul. Ha a gyermeket tényleg képessé tettük arra, hogy az olvasottat megértse, tehát értelmesen el tudja olvasni, nem lesz nehéz helyes neveléssel hozzászoktatni a szép olvasáshoz. Azt mondottam, helyes neveléssel, mert a szép olvasásnak leginkább a gyermeknek bizonyos szégyenkezése az akadálya. Nem meri a benne felébredt érzelmeket és indulatokat, melyeket egy szép olvasmány vagy költemény elolvasása felébresztett, őszintén, nyiltan, kellő hanghordozással és bizonyos erővel kifejezésre juttatni. Nem mer bizonyos páthosszal olvasni és szavalni, mert restelli pajtásai előtt. A dolgon azonban úgy segíthetünk, hogy saját magunk járunk elő jó példával azáltal, hogy minden olvasmányt, költeményt igyekszünk részben, avagy teljes egészében bemutatni az ú. n. mintaolvasással és mintaszavalattal. Az olvasmányokat részben vagy egészében először magunk olvassuk el kellő értelemmel, hangsúllyal. A költeményeket pedig feltétlenül magunk szavaljuk el először szép előadással és kellő páthosszal. Ez a gyermekekre bátorítólag és lelkesítőleg fog hatni és nagyon tanulságos. Természetesen csak olyan olvasmányokat és költeményeket válasszunk n\eg a szép olvasás és elszavalás tárgyául, amelyeket a gyermeki lélek az ő értelménél fogva feltétlenül és minden tekintetben megért és teljes egészében át is tud érezni. Kerüljük a nehéz, igen elvont dolgokat, amelyeket tán még a nagyobb korú és intelligenciájú felnőttektől sem tudunk megkövetelni. A szép olvasáshoz és a költeményeknek szép előadásához egyébként bizonyos fokú rátermettség is szükséges. Hogy úgy mondjam: velesziiletettség, tehetség. Növendékeink jórészét is csak egy bizonyos fokig fogjuk tudni ebbe a művészetbe bevezetni. Az értelmes és szép olvasás előfeltétele azonban az olvasottaknak részletes tárgyalása. Az olvasmányok tárgyalása lehet tartalmi és alaki. Bár az alaki is fontos szerepet játszik bizonyos tekintetben, de a népiskolában mégis a főhangsúly a tartalmi tárgyalásra esik. Célja, hogy a gyermek a benne foglalt tartalommal teljes egészében tisztában legyen és azt minden ízében megértse. Eljárásunk módja az egyes olvasmányok szerint különféle lehet. Általában azonban legyünk azon, hogy legyen az vers vagy próza — hatását ne csökkentsük, se meg ne fosszuk azáltal, hogy azt előbb ízekre szedve, mondatonként tárgyaljuk. Mutassuk azt csak be a maga teljes egészében és ha volnának is olyan részletek, melyek a gyermek előtt nem egészen tiszták, általában meg fogja érteni és gyönyörködni fog annak tartalmában és annak szépségében. Az olvasmányok minősége szerint azonban megtehetjük azt, hogy egy kis bevezetéssel előkészítjük, hogy
