Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 4. szám - Elefánty Sándor: Jézus születése
112 rossz előítélettel viseltetik iránta, de melyek talán még sok szerencsével és áldással koszorúzzák meg édes hazánkat, egyházunkat egyaránt. Ez a tanító martirsorsa, mit ő — mégha még oly ,,neveletlen“ vagy jól nevelt is, csak hordoz nagy türelemmel„ de nem okoz és amelyen csak o társadalom mentálitásának gyökeres átalakulása változtathat, de apró, serkentő tűszúrások nem. Reichel Lajos. Jézus születése. A személyes istenhit a 6—7 éves gyermekkor hite. (Lásd az isteni gondviselés a természetben.) Mondhatnám: személyes hite ez a gyermeknek. Ennek a naiv hitnek folytatása a Jézuskahit. Van-e felnőtt, akinek ne volna himporos emléke e hit megnyilatkozásaiból, emlékeiből? . . , Ezt a hitet se szülők, se tanítók, se vallástanárok nem tudják ,,átmenteni“ a felnőtt korra. Pedig okos vezetéssel a maga idején át lehetne alakítani a jézusi hitet. Itt az eredendő hibája álkereszténységünknek, nem Jézus-hívők, csak Jézus nevét viselők vagyunk. Milyen más Jézus az, akíiől neki tanítanak a vallásórákon, tantárgyképen! Komoly, örök bölcsességeket szóló, rendkívüli hűvös magasságokban ülő, hozzáférhetetlen istenfiút lát a Jézusban, — már nem is Jézuskát, sem kis Jézust, -— aki hideg, elérhetetlen, érthetetlen, nem gyermeki, hanem eszményi, megváltó, bűnöktől szabadító, halált- legyőző fejedelem, „aki Isten jobbján ül“, nem az ő leikébe beplántálva. Milyen más volt az a Jézuska, akiről álmodott, aki neki a karácsonyi örömöt hozta; megfogható, kortársa, olyan naiv, amilyen ö volt. Aki játszani, szeretni tud, gyerek is lesz vele együtt. Ennek a Jézuskának kellene nőni a gyermekkel, vele ifjúvá serdülnie; akkor megértené, megszeretné, elválaszthatatlanul eggyé lennének, vezetője lenne, aki átsegítené a pubertás viharain; vele nőne férfiúvá s lenne kísérője egy életen át; vele öregedne meg, tekintene vissza bölcsességgel eltűnt idő borús és derűs múltjára, mint a lenyugvó nap sugarából élő viruló földre, s megelégedetten mondaná az őt vezető Jézusnak: Te voltál utam, igazságom, életem, teáltalad lettem az, ami vagyok, te nyújtod nekem a halál által a mennyei jutalmat osztályrészemül! Ebből az egyedül helyes felfogásból következik, hegy Jézus születése történetét csak egyféleképen kell tanítani, naivan, egyszerűen, gyermeki nyelven, eltérve a nagyoknak való nehéz bibliai nyelvtől, hogy érezzék ki a nagy szeretetet, amivel Isten lehajolt hozzánk s Jézus áldozat lett érettünk. A Tanterv szerint „a bibliai történetek tanítása az első osztályban karácsony előtt két héttel, Jézus születésének tanításával veszi kezdetét“. Ez tehát az első bibliai történet az első osztályban. (Tanterv 5. lap.)
