Evangélikus Népiskola, 1931
1931 / 4. szám - Dr. Szelényi Ödön: A filozofiai pedagógia magyar úttörői
104 tatott munka egymagában Hetényit egyikévé teszi a kor legképzettebb pedagógiai és filozófiai íróinak. Mindjárt a mű elején kimondja, hogy a lélektan fejletlensége gátolta eddig a neveléstan haladását és volt oka mindennemű nevelésbeli balitéletnek, sőt —úgymond — nemcsak a lélektudomány fejtőzött ki későn, hanem annak sok hasznot Ígérő része, mely az újabb időkben speciális pszichológiának neveztetik és melyet a pedagógia legbizonyosabb kalauzának nevezhetünk, Hetényi tehát sejt valamit abból a törekvésből, melyet ma az egyéni különbségek pszichológiája vagy karakterológiája testesít meg. Majd a léleknek 5 sarktörvényét állítja föl, ezek pedig az elfogulásí, lépcső- zeti, kapcsolati,, haladási és mérsékleti vagy erénytörvények. Mindezekből bizonyos nevelési elveket szűr le. így pl. az elsőből, melynek felállítására némileg Bacon idoláítól kapott indítást és melynek lényege az, hogy a gyermek első lelki benyomásai döntők egész életére ,azt az elvet vonja le, hogy a népnevelést a nőnem nevelésén kell kezdeni, mint első és kezdő nevelőkön (55 i. k.) és itt a magyar nő jellemrajzát próbálja megadni. A magyar némber — úgymond — legalább ott, ahol a nemzetiség tiszteltetik, természetes és szeretetreméltó egyszerűségben leledzik, ép testben ép lélekben, drága idejét nem tölti el a pipereasztalnál, mint a francia, nem az illedelem tanulásával mint az angol nő , . , stb. Mindenütt az asszony nemesülése mozdítja elő a nemzet sarjadékinak célirányosabb nevelését. E téma annyira foglalkoztatta, hogy már előbb is tárgyalta az Athe- naeumban (1837) ily címen: ,,Nőnembeliek neveltetésének nagy befolyásáról a férfiak erkölcsi és ízlési míveltségére.“ Ebben persze a kor szellemének adózott, mely mindjobban fölismerte az anyák nevelő erényeinek a fontosságát és tőlük várta az új nemzedék erkölcsi fölemelkedését. Viszont a kor racionalista lüktetésének a hatására mutat, midőn a második törvény kapcsán, melyet ma a fokozatosság törvényének neveznénk, a vallástanításról szólva azt kívánja, hogy a kijelentett vallás tanainak közlése előtt elemi vallást kell tanítani a gyermekeknek, ahelyett, hogy neki legelsőben is könyv nélkül kátét tanítanánk, azon kellene lennünk, hegy szivét készítsük elő és benne érzelmeket keltsünk. Sőt tovább megy. Szerinte az erkölcstudományt sémi szabadna a kereszténységen kezdeni, hanem tiszta természeti alapzaton és eleinte csak nemleges morált kellene tanítani, hogy senkit meg ne sértsünk sem gondolattal, sem szóval, sem cselekedettel, a másik stádium volna a jótevőink (szüléink), a harmadik a férfi és nő nembeli barátainak, a negyedik a honszeretet, mely sokkal előbbre való a világpolgárságnál . . ., a haza —• úgymond — a mi legközelebbi, a mi saját világunk, ennek boldogítására kell fordítani minden erőnket (i. m. 87). Hetényi különben is majd minden művében a nemzetnevelés hivatott szószólójaként jelenik meg, aminek beszédes tanúbizonysága: A haza temploma c. műve, mely valóságos polgári káté, mely a hit, remény és szeretet címszók alatt a honnak nyolc boldogságát, a honi tizparancsot és a haza fő- törekvéseit foglalja össze, a boldogság elérésének pedig eme négy föltételét jelöli meg: a nemzeti egység, köztüredelem, a haza oltárára teendő áldozat és a nemzeti böcsiilet érzése, oly követelések, me-
