Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 3. szám - Tolnay Pál: Egy érdekes óra a pedagógiai szemináriumban

8ä

getrii. Hallom, hogy ti nagyon jó gyermekek vagytok, én pedig szeretem ám a jó gyermekeket.

— Mit reggeliztél, Ilonka?

— Tejet.

— Hát te, Irénkém?

— Kávét.

— Nagyon jó, gyermekeim, a tej is, meg a kávé is,

— De szép ruhád van, kis Juliska! tvi vette?

— Anyuka.

— Anyuka? ... És ki adta rá a pénzt?

— Apukám, mert ő keresi.

— Jól mondtad. De jó is annak, akinek van apukája! Szerencsétlen azonban az a gyermek, akinek meghalt az atyja. Miért? . . .

— Mert az árva.

— Egy bácsiról mesélek most majd nektek, aki nagyon szerette az árva gyermekeket. Meghallgatjátok?

— Szívesen, Tessék csak mesélni, tanító bácsi!

— Köszönöm, gyermekek! Először is a nevét mondom meg annak a jó embernek. Gárdonyi Gézának hívták. Ez a bácsi fiatalabb korában tanító volt. Talán ezért szerette a gyermekeket.

Gárdonyi bácsinak volt egy igen jó barátja. Nem tudom, hogy hívták, azért majd mi adunk neki nevet.

— Feri bácsi volt! — mondják a gyermekek.

— Jól van, legyen hát Feri bácsi! Ennek a Feri bácsinak volt egy kis leánya is.

— Juliskának nevezzük! — kiáltja valamelyik kis leány.

Juliska félárva volt, mert édesanyja már korábban meghalt. Feri

bácsi viselte gondját a kis leányának és nagyon szerették egymást. Gárdonyi bácsi is igen szerette őket és gyakran elment hozzájuk Feri bácsival beszélgetni. De egyszer szomorú nap virradt a kis családra. Kitört a háború. Feri bácsinak is be kellett vonulni katonának. Sokat szenvedett, nélkülözött, azonban nem zúgolódott, mert a hazát védő katonának ilyen a sorsa. Juliskáról ezalatt Gárdonyi bácsi gondoskodott, ezért az édesapja egészen megnyugodott.

— Kinek volt katona az édesapja a háborúban?

'— Az enyém is! ... Az enyém is! . . ,

— Mit beszélt?

— Óh, sokat beszélt apuskám. Mondta, hogy éheztek és fáztak, meg azután meg is lőtték őket. Úgy féltem apukámat!

— Én is katona voltam, gyermekeim. Bizony sokat fáztunk. Akárhányszer hó esett a pokrócunkra, amikor aludtunk. Sokszor voltunk halálos veszedelemben. Gyakran megtámadtuk az ellenséget, vagy pedig az ellenség minket. Szúrtuk, vágtuk egymást. Némelyik magyarnak megszúrták a kezét, lábát, a másiknak golyó ment a feiébe. így járhatott Feri bácsi is. Meghalt. Egyszer csak jött a távirat, hogy Feri bácsi elesett a hazáért. Jaj, de sirt Juliska! Gárdonyi bácsi alig tudta megvigasztalni. Vett neki szép ruhát, játékot, de Juliska azért mégis sokat búslakodott.