Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 1. szám - Kuszák István: Helyesírás és nyelvi magyarázatok
7 Quint József egyik cikkében ezeket mondja: ,,A helyesírás és a helyes beszéd tanításának legtermészetesebb kiindulópontja a gyermek játéka, tapasztalata, munkája, érzelme. Ezekhez kell nyelvi formát keresnünk. Tehát semmiesetre sem a nyelvi szabály a kiindulási pont.“ — Az előkészület kapcsán meg kell állapítanunk azt is, hogy a tanítandó nyelvi jelenségből mi az, ami a helyesírásra tartozik. (PL: az állítmány tanításánál azt vétetem észre, hogyha több állítmány van a mondatban, köztük vonást, vagy és szócskát írunk. — A föltételes módnál különös gondom lesz az ,,n“ végű igékre (fonna), meg azokra,, melyeknél az utolsó mássalhangzó nem hangzik tisztán: fáranna = fáradna, adna, mosakodna stb.) Fentebb már említettem, hogy a helyesírás tanításának helyesen értelmezett alkalmi tanításnak kell lennie és annak helyet kell adnunk a többi tantárgyak keretében is. — A fogalmazással legtermészetesebb a kapcsolat. A nyelvi magyarázati órán tanult nyelvi jelenséget alkalmaztassuk a legközelebbi fogalmazási órán. (Ha előzőleg az ige feltételes módját tanítottam, a legközelebbi fogalmazvány témája olyan lesz, melyben a gyermekek sok föltételes módban lévő igét írhatnak. PL: Ha kőmíves volnék, stb.) A fogalmazványok javításánál a helyesírásnak, mint külön birálatí szempontnak, feltétlenül szerepelnie kell. Az olvasási óra végén írassuk le az olvasmányban előfordult kritikus írású szavakat. — A számtannál írassuk le néha a számok nevét betűkkel. A földrajz- és történelemóra végén szakítsunk egy-két percet az előfordult tulajdonnevek leiratására. Ezekután még néhány gondolatot szeretnék megpendíteni arra- nézve, hogy a helyesírás és nyelvi magyarázatok tanítása közben hogyan érvényesíthetők a nevelési vonatkozások. Az új tanterv ugyanis harmonikus nevelést akar, vagyis azt kívánja tőlünk, hogy tanításunkkal ne csak az értelmet fejlesszük, hanem az egész (érzelmet, akara1- tot és testet is) embert neveljük. Az erre szolgáló alkalmakat meg kell keresnünk és ki kell aknáznunk a helyesírási és nyelvi magyarázati órákon is. Gyakran előfordulnak bizonyos érzelmi emóciókat megindító szavak, pl. árva, béna. Ne menjünk el ezek mellett közömbösen. Megfelelő hanghordozással csak ennyit mondjunk: ,,Hej! szomorú az árva sorsa!“ Itt a hangom üti meg a gyermek lelkében a szánalom húrjait s ezáltal a már korábban elültetett szimpatikus érzelem mélyül. Vagy amikor az igéről tanítunk: a gyermekek mondanak clyan szavakat, melyek jó cselekedetet jelentenek (adakozik, vigasztal, bátorít stb.) Tegyük fel ilyenkor a kérdést: ,,Ezek közül melyiket gyakoroltad már?“ Csekélységnek látszik bár, de higyjük el, sokszor igen értékes cselekedetek rugóit mozgatjuk meg egy-egy ilyen kérdéssel. A logikai nevelésre is van alkalom. A logikai nevelés u. i. egészséges elveket ad a helyes cselekvéshez. PL: Egy gyermek nem nézte meg a szót leírás után; számára helyett azt írta „szamara“. Ez a figyelmetlenség egy hibával többet eredményezett. A helyzetet súlyosbítja még az is, hogy társai mosolyognak rajta. Itt megéreztetem
