Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 3. szám - Dömötör Gyula evang. tanító: Evangélikus ABC
67 sincs, ellenben az a kép, melyből a betűt kellett levezetni, hiányzott a könyvből. Ezt a hibát a legújabb, ugyancsak a fonomimikai módszer szerint megszerkesztett könyvekben úgy igyekeztek eltüntetni, hegy a jeleket mutató gyermek képe mellé odatették annak a tárgynak a képét, melyből a betűt kell levezetni. De ezzel újabb hibák jelentkeztek, Némelyik betűnél előfcrdul, hogy máshonnan kell megszerezni a szükséges hangot, a jelet és a betű alakjának levezetésére alkalmas képet. Említek egy példát a leginkább elterjedt Betűországból. A negyedik oldalon látunk egy képet. A fán egy gyermek almát szed, körülötte méhek repkednek. A méhek döngése adja az ,,n“ hangot, a gyermek kezével mutatja a méhek repülését utánzó jelet, de a betűt már a gyermek nadrágjának alakjából vezetik le. A hang levezetésénél sem járnak el mindig következetesen. Némelyiket hangutánzással vezetik le, némelyiket pedig hangelvonással. Azoknál a hangoknál, melyeknél a hangot egy bizonyos szóból vezetik le, a szó első hangját szokták elvonni. Egy szóból az első hangot elvenni nagyon nehéz, mert az utána következő hang zavarólag hat. Azért, hogy a hangot tisztán ejtsék ki a gyermekek, szükség volt a fonomimikára. A tiszta hangot azonban megkaphatjuk másképen is. Ha a szónak nem az első, hanem utolsó hangjából vezetjük le a szükséges hangot, akkor azt tisztán kapjuk meg, mert a szó kimondásánál utoljára hangzik és nincs zavaró hang. Én kerestem minden hang és betű levezetéséhez egy-egy képet, melynek alakjából levezethetjük a betűt s a képen látható állat vagy tárgy nevének utolsó hangjából a hangot. Az így levezetett hang éppen olyan tiszta, mintha fonomimikával történne a hangok tanítása és megkíméljük a gyermekeket a fonomimikai jelek mutogatásától. A fonomimikai módszer szerint való tanításnál a hangok tanítása alkalmával a gyermek a jeleket tanulja meg, melyeknek csak a hangokra vonatkozóan van létjogosultságuk, de a betűk alakjának megrögzítésére nem használhatók fel. Ellenben ha az általam kiválasztott képeket használjuk, már a hangok tanítása alkalmával bevésődik a gyermek emlékezetébe az a kép, melyből minden megerőltetés nélkül lehet a betűt levezetni. Erre a célra a betűk alakjának megfelelően elhelyezve a következő képeket választottam ki: ,,a“ 2 kutya, ,,b“ 2 dob, ,,c“ 2 lánc, ,,d“ * kard, ,,e“ 2 bögre, ,,f“ 2 zsiráf, ,,g“ 2 szemüveg, ,,h“ 2 júh, ,,i“ 2 kifli, ,,j‘- 2 libafej, ,,k“ * kerék, ,,1“ 2 toll, ,,m“ 2 majom, ,,n“ 2 tehén, ,,ó“ í harapófogó, ,,ő“ 2 szőlő, .,p“ 2 nap, ,,r“ 2 madár, „s“ 2 fogas, ,,t" 2 kereszt, ,,u“ 2 kapú, ,,ü“ 2 fésű, ,,v“ 2 szív, ,,z“ 2 kéz. Az ,,á“ és ,,é“ betűt az ,,a“, illetőleg ,,e“ betűből vezetjük le. Szükséges, hegy ezek a képek meglegyenek a tanító részére nagyobb alakban, minden kép külön, a gyermekek részére pedig egy lapon az összes képek kisebb alakban. Minden hang levezetése egy kis mesével történik. Pl. a ,,g“ hangot így vezetem le: A gyermekek az udvaron játszottak. A nagyapó
