Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 12. szám - Pártay Tivadar evang. k.-tanító: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur!
361 meg engem attól, hogy felekezeti vagy osztálykérdést akarjak támasztani, de rá akarok mutatni, hogy mindent lehet, csak rajtunk segíteni nem lehet. Mert nem akarnak. Miért esünk mi más elbírálás alá, mint állami kollégáink? Ha ugyanannyi a jogunk, miért több a kötelességünk? Ugyanakkor, mikor egyszerűen eltulajdonítják fizetésünk hétharmadát, miért fizetek én két vasúti igazolványért 36 pengőt, míg állami kartársaim cs£\k 4 pengőt? Én reggel 6 órakor már a templomban vagyok, délután 4-ig tanítok (nemcsak délig!), ha ismétlő van, 6-ig, sőt néha dalárdával (egy héten kétszer) 8-ig. Mindezért kapok havonta az államtól 58 pengő éhbért, az egyháztól 16 hold ,,kegydíjat", amire ráfizetek. Ezzel szemben nincs ünnep, vasárnap, húsvéti, karácsonyi és nagyszünet, szóval nincs egy perc, amikor lélekzethez jutnék. Ha volna, akkor jön a népművelés, analfabéták tanítása stb. Ha valami hasznot hczna, hamar elveszik (pl, a törzskönyv), A földekért kapok bérletet 38 q búzát, ennek ára ma kb. 420 pengő, mert a bcléta nem nekem jár. Ebből nyugdíj 50 pengő, marad 370 pengő, vasúti igazolvány 36 pengő, fénykép stb. 40 pengő, marad 330 pengő. Ebből feleségestül ruházkodjam, mert a fizetés, mely családi pótlékkal 71 pengő, éppen hogy a háztartásra elég. Hát köteles valaki háromszoros munkát végezni fél pénzért? És akkor még azt kell látnunk, hogy akik minden panaszt meghallgatnak, csak a mi segélykiáltásainkat nem akarják meghallani. Csak az talál mindig süket fülekre. Nem, kedves Kartársak, nem használ a mi kunyorálásunk. Itt máskép eredményt nem várhatunk, csak ha a rendelkezésünkre álló legerélyesebb eszközökhöz nyúlunk. Dobjuk félre a koldulást és ne kérjünk, hanem minden eszközt megmozgatva követeljünk. Azt, ami a miénk, ami jcg szerint jár nekünk, A kormány is ránk fog még szorulni és érezni fogja hiányunkat, ha nem állunk mellette. Mi felekezeti tanítók tegyünk meg mindent, amit hazánk és egyházunk érdeke megkíván, de semmivel sem többet. Mi csak akkor vagyunk jók, ha korteskedni kell, ha választások vannak, aztán mehetünk. Ugyan mikor lesz már bennünk egy kis önérzet? Hányadik deputáció ment már a kultusz- és pénzügyminisztériumokba? Mit közöljünk Grieszhaber kartárssal? Beszélnek a számok! Levonnak métermázsánként 27 80 pengőt, én pedig kapok itt 11—11'50 pengőt. Azt hiszem számolni mindenki tud. Métermázsánként kb. 16 pengő. Nálam 38X16, tehát kb. 600 pengő. De ne itt kezdjük. Van-e joga elvenni tőlem valakinek azt, amiért én, mint kántor, külön megdolgozok? Hát a kormány jár elől ilyen példával? így is lehet? És az élen állók mernének mireánk tanítókra támaszkodni, ha úgy hozná a sors? Azt írja Grieszhaber: „Használjunk fel minden eszközt, az il- domcsság határain belül." Ugyan kérem! Ha valakinek torkán van a kés, jut eszébe akkor ildomoskodni? Szeretném látni, ha a kultusz- miniszter úrnak havi 58 pengő fizetése vclna és reménye, hogy majd nyáron lesz egyszer kb. 350 pengője (meg egy csomó adóssága addigra), milyen ildomos arcot vágna a gyűlésein?
