Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 11. szám - Khün János: Vallástanítás a munkaiskolában

322

a tavasz melegétől életre hivott palántát gondozza, úgy ápoljuk mi is a hit zsenge palántáját, hogy az hatalmas fává nőjjön, mint arra Krisztus urunk megtanít a mustármagról szóló példázatban. S ez történik a vallásos neveléssel. Ennek főkelléke pedig a megbecsülés, annak ismét négy faja, A tanító becsülje meg a gyermeket, abban Isten teremtményét, ebből adódik az a kölcsönösség, hogy a gyermek is megbecsüli tanítóját. így köztük oly benső kapcsolat támad, mely a jó ügynek csak előnyére: válhat. Becsülje meg a tanító az anyagot is. Legyen az előtte szent és készüljön el lelkiismeretesen. Végül becsülje meg a tanító önmagát, elhivatottságát és úgy mások is megbecsülik őt.

Ezután a tanítónak módszertani eszközökről kell gondoskodnia, amik segítségére lesznek a vallásos nevelésben. A példaadáson kívül első hely illeti meg a gyermek élményeit. Ha pl. Isten megsegítő sze- retetéről tanulunk, kérdezzük meg, érezte-e már és milyen formában? A gyermekek elmondják, hogy nagy betegségükben ők, vagy szüleik Istenhez fordultak és íme, meggyógyultak. Ire a bibliai történetekből is merítsünk rögtön alkalmas példát, így kapcsoljuk a kettőt egybe, s férkőzzünk a gyermek szívéhez.

A történetek elmondásánál tanuljunk az anyáktól. Az ő anyai ösztönük fölér egy pedagóguséval. Nem elegendő a könyv szövegét elmondani, hanem átérezve, művészi módon, ha kell, meseszerűen mondjuk el azt, a főcélt tartva szem előtt. Mert mi fontosabb, valódi keresztény hit-e, avagy az, hegy a gyermek elrecitálja a bibliai szöveget? Beszédünkből kiérezhető legyen az ístenfélelem, a szeretet és megbocsátás.

A modern vallástanítás azonban nem állhat meg pusztán az érzelmi momentumoknál, mert az érzelmet a gondolat követi, s a gondolatot magában foglalja az anyag. Feladatunk, ily módon az anyagot pedagógiai művészettel tapasztalati térre vinni. Segédeszközül szolgálnak a történeti alakok. Itt felmerült a kérdés, miképen állíthatom Jézust a tanítás középpontjába. Nem elég elmondani csodáit, tanításait, hanem mély hittel, meggyőző erővel, megkülönböztetett tisztelettel kell róla beszélnem, aki a szeretetet prédikálta.

Dramatizáltatnunk is kell, de csak egyes epizódokat, ne az egész történetet. Tartsuk meg azonban mindvégig komolyságunkat.

A káté tanítására ugyanaz áll, mint a bibliai történeteknél. Mégis akad érthetetlen rész a káté szövegében is. Nem baj, ha a gyermek nem érti, de. kell, hegy érezze annak fontosságát.

Azt mondja Otto Eberhardt:

Kannst du den Sinn, den diese Worte führen,

Mit deiner Kinderseele nicht verstehen,

So soll es wie ein Schauer dich berühren Und wie ein Pulsschlag in dein Leben gehen.

Rázzuk fel a gyermeket játékos világából, véssük mélyen szívébe és leikébe a vallást, hogy maradandó nyomokat hagyjon és vallásos életre, tettekre késztesse őt.