Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 11. szám - Páter Jenő: Tanítóbarát - tanügybarát
320 gába fog szállani és számot vetve a jelennel és jövővel, nem fogja magát sivár nihilizmusnak átadni, hanem erőt merítve nagy múltjából megerősödve abban a hitben, hogy a német kérdésben, annak ami szent és magasztos, győzelemre kell jutnia előbb-utóbb, Ideáliszti- kus filozófiája pedig ebben most is egyik erőforrása lesz, mert oly tőkét képvisel, mely dacol a változó idők minden felszínre kerülő áramlatával. Oly tradíció ez, melytől a német nemzet elmem szakadhat, ha teljesíteni akarja azokat az erkölcsi feladatokat, melyek a népek közösségében reá várnak. Tanítóbarát — tanügy barát. Tanítóbarát-e a tanügynek barátja, egy kérdés, mely felett érdemes gondolkodni. Ha a kérdés így adódott volna fel: tanügybarát-e az, aki barátja a tanítónak, akkcr úgy felelhetnénk rá; nem feltétlen szükséges, hogy valaki ebben az esetben szeresse az oktatás ügyet. Legfeljebb az emberen keresztül belepillant a hivatásába is, s egyes dolgokat megkedvelhet belőle. A tanügynek a barátja azonban kell, hegy tanítóbarát is legyen. Ezt a címet „tanügybarát,“ nem lehet meggondolatlanul adni valakinek, ezt a jellemkokárdát nem lehet odatüzní a tanügyi mokánybercik mellére. Aki barátjául szegődik a tanügynek, az elválaszthatatlan egységnek tudja a tanítást a tanítóval. A kettő külön nem lehet, mint ahogy a falevél nem lehet meg a fatörzs nélkül, vagy az élet levegő nélkül. A tanügynek igazi barátja tudja, hegy a tanítás holt test, melybe az élet lelkét a tanító leheli az ő hivatottságával. Ebből következik, hogy a tanügy a tanítón keresztül válik értékesebbé. Az arany a tűzön tisztul meg. Vájjon volna-e értéke az aranynak, ha tűz nem lenne a világon? Én nem is akarom a részleteiben taglalni ezt a kérdést, nem is akarom azt, hogy ,,csak“ a tanítót szeressék, de hogy szeressék a tanítót is. Szeressék különösen azok, akik jogosnak tartják a maguk számára a ,,tanügybarát“ díszítő jelzőt. Ebben a csonka országban annyi sok talmi tanügybarát van, azért nem tudjuk megtalálni önmagunkat. Ha izzadság cseppjeinket oly magasra tudják „értékelni“, értékeljék egyéniségünket is a szeretet egységeivel. Értékeljék úgy, mint a hajdúszovátiak, akik néhai Makláry Papp Mór nevezetű református rektor tanítójuknak szobrot állítanak, hogy ércbe formálják a maguk értékét. Szerezzenek örömöt a tanítónak, kinek minden igyekezete az, hogy a világiak rátaláljanak az örömökre. Minden idők nagy embere Nagy Sándor megbecsülte tanítóját, — Anaximenest —• s azon volt, hogy örömöt szerezzen neki. Egyszer kérésére megkegyelmezett egy fellázadt városnak e szavakkal:
