Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 10. szám - Droppa Ilona: Az evangélikus tanítóné és tanítónő hivatása és társadalmi helyzete

289

mondtam, nem hitték, mikor aztán ott látták a szemük előtt elkészülni a készen kapható ostyalapból a tortát, a táblán részletesen felírt hozzávalók árát ők maguk összeadva, látták az árát, egy szó ellenvetésük nem volt.

Évek hosszú során át nagyon sok előadást hallgattam végig, magam is tartottam jó néhányat s ezért meggyőződésből merem állítani, hogy a földmívesosztály tagjai közül a nők sokkal figyelmesebb és hálásabb hallgatók, mint a férfiak, tehát nem lehet egy ideálisan működő tanítónő és tanítónő sem, aki sajnálja tőlük a fáradságot.

Természetes azonban, hogy az ilyen előadások tartásához, mint általában a tanítónői és tanítónői hivatás betöltéséhez példás életen kívül bizonyos fokú intelligencia és általános műveltség szükséges. Remélem, nem fogok megbántani senkit sem azzal, hogy papírra teszek egy nagyon szomorú, de valóban létező igazságot: már pedig a falusi tanítók között még mindég akadnak olyanok, akik megfeledkezve társadalmi állásukról nem hozzájuk való nővel kötnek házasságot. Szinte érthetetlen, miért van ez így, hisz minden férfi az élettárs megválasztásával azt lehet mondani, bizonyítványt állít ki önmagáról. Nézzük meg valakinek a feleségét s megmondhatjuk, milyen ember ő maga. Azt még értem, hegy 20—25 évvel ezelőtt, amikor még nagyon közelben kisértett a félintelligenciájú iskolamesterek képe, nehezebben kapott egy falusi tanító úrilány feleséget. De hegy ma, amikor a nehéz gazdasági viszonyok miatt értékesebb a nősülendő férfi, ma, hála Istennek, a tanítók nagy része elfoglalta a társadalomban az őt megillető helyet, egy jóállású tanító Isten háta- , mögötti faluba menjen egy hat elemit végzett földműveslányt feleségül venni, az szinte megmagyarázhatatlan. Esetleg tetszhet valakinek egy ilyen lány, de hogy magához kösse egy életre s ezzel olyan helyre, olyan hivatás elé állítsa, amit sohasem fog tudni betölteni, az már helytelen cselekedet. Hogyan fog az a férj megbeszélni valami komoly, okos dolgot olyan feleséggel, akivel csirkén, kacsán, jó időn, rossz időn, esetleg gyereken, kis kutyán kívül semmi másról nem lehet beszélni? Vagy nem mindenki érzi szükségét annak, hogy élettársa egyúttal gondolatainak részese, esetleg irányítója, szellemi partnere legyen? Ha egy férfit, mint egyént kielégít is a rangon aluli házasság, mint tanító nem feledkezhet meg egy életre szóló lépésénél társadalmi állásának tartozó kötelességéről. Ha megfigyeljük az ilyen szerencsétlennek mondható házasságokat, látjuk, hogy nem sok jót mutatnak, mert a férj nem tudja a kevés műveltséggel rendelkező nőnek az őt megillető társadalmi helyet biztosítani s ezért mi történik: vagy megmarad a férfi az őt megillető helyen s a feleségét kikapcsolva a dolgokból egyedül éli szellemi és lelki életét, vagy ő is leszáll hozzá abba a körbe, ahol semmi keresni valója nincs. Mert tény az, hegy az ilyen össze nem illő házasságoknál, ha a nő az intelligensebb, az minden igyekezetével azon lesz, hogy felemelje férjét magához s ha esetleg nem sikerül, akkor sem fog leszállni hozzá, míg a férfi a legtöbb esetben fordítva cselekszik.

Ezt a tényt látva, kétszeresen fontos az élettárs megválasztása, mert szintén szomorú valóság, hegy a tanítók között a nevelés hiá