Evangélikus Népiskola, 1930
1930 / 1. szám - Krug Lajos: Kérelem - A Magyar Reviziós Ligától - Reichel Lajos: (Kv-Nv): Kf = D:R
31 és életmódja öt nem érdekli. Megelégszik eddigi szellemi miliőjével s irtózik újabb ismeretek befogadásától, mert ezek csak tradicionális maradiságából, boldog nyugalmából zökkentenék ki érzékenyen, társai megbotránkoztatására. Minden jótörekvésed, mellyel az ő kultúráját emelni igyekszel, minden fáradozásod, amivel őt kiművelni akarod, hiábavaló lesz, nemes vállalkozásaid hajótörést szenvednek. Csak ha majd a tiedhez hasonló nadrágban hallgatja tanításaidat, várhatod, remélheted, hogy ledönti a válaszfalat, ami eddig elválasztotta őt tőled. Igyekszik hozzád nemcsak külsőben, de szellemileg is hasonlóvá lenni. Mi az? Talán aggodalmaid vannak, hogy versenyre kelne veled falud népe a ,,divatozásban“? Sebaj, Öcsém! Még mindig megmarad a te nemes, komoly és méltóságteljes szellemi fölényed. A te szavad mégis mindig súlyos és nyomatékos marad előtte. Sokkal jobban, mint azelőtt. — No, ... és ha téged arra ösztönözne híveid örvendetes haladása, hogy te az eddiginél is tetszetősebb csínnal igyekeznél megjelenni — mint hozzád nagyon is illik —, az csak a te előnyödre és dicséretedre válik. Látom, drága Öcsém, hogy más aggodalmaid is vannak még. Azt kérded magadban, hogy mi lesz, ha népünk divatozni kezd, ha félcipőt, vagy, Uram bocsáss! — ha lakkcipőt húz fel a falu népe? Hogy mi lenne gazdaságilag vele? Azt gondolod talán, hogy gazdasági romlásba vinné a ,,divatozás“ jó népedet? Nem! Ellenkezőleg! Nyernénk gazdaságilag is vele. Hasonlítsd csak össze, mibe kerül egy pár olyan félcipő, amilyet az én híveim hordanak és mibe kerül egy pár olyan „lagosszárú“ csizma, amilyenben a te néped jár! Számítsd ki, hogy mennyibe kerül a ti asszonyaitok, vagy leányaitok bársony-, selyemviganója, amikor azokból 8—12 méter anyag kell. Vesd össze ezt az árat az én népem 3—4 m-ből kikerülő teljes öltönyének árával! És most ezen az alapon csinálj két teljes költségelőirányzatot. Az egyiket egy nálatok lakó 15 holdas kisgazda részére, aki öt leányát kénytelen 10 m-es viganók- kal ,,kistafirozni“, A másikat egy nálunk élő ugyanilyen apa számára készítsd el; de, kérlek, ne feledd, hogy nálunk a leggazdagabb leánynak is elég lesz tíz öltöző ruhát számítanod, míg nálatok a legszegényebb leánynak is kell legalább 20—30 olyan viganó! Meglátod, hogy a te embered a legszükösebb számításod szerint is kénytelen lesz gazdasága minden jövedelmét leányai felruházására fordítani s kénytelen lesz még amellett leányaival együtt napszámba is járni, hogy a mindennapi kenyérre valót megkeresse. Evvel szemben az én emberem szerényen, de vígan megéldegél, mert a leányok ruhájára valót az anyjuk a tojás árából és egyéb apróságból félrerakosgatja. Mit csináljon aztán egy napszámos (ú. n, nincstelen) tinálatok? Mert ennek leányai sem maradhatnak el társaiktól. Vagy úgy? Te most arra gondölsz, hogy hol is van még egy apának öt leánya? Hogy az egyke? Igazad van! Nálatok dühöng az egyke. De miért? Nem-e a drága viganók s az előbb tett számításaid szomorú tanúsága miatt? Minálunk az egyke ismeretlen.
