Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 1. szám - Páter Jenő: Ujesztendei gondolatok

2 hat át bennünket, ha minden tanítói szív egy mindent átfogó nagy gondolatban dobban össze és ellenállhatatlan lendülettel tör kitűzött célja felé! Ezen eszméknek szolgálatában tartalmat adhatunk az új eszten­dőnek. Ami most titokzatos kérdőjelként mered elénk, befejezést, megnyugvást jelentő ponttá alakulhat át, ha mindannak megvalósítá­sára törekszünk, amit igaz meggyőződéssel hirdetünk és vallunk. Egyébként a teremtő Istennek áldása legyen rajtunk és rajtatok az új esztendőben! Ujesztendei gondolatok. Mit jelent az új esztendő? Semmi mást, mint hogy az időóra le­járta a befutott pályát és kezdi újra elölről. Az esztendő egység, amit az idő mérésére használunk fel. Akármilyen prózaían hangzik is azonban az, hogy az esztendő­vel megmértük az elmúlt időt, mégis érzelmeket vált ki lelkűnkből. Csak ejtsük ki szánkon ezt a gondolatot: tíz évvel ezelőtt — s csupa érzelmek sűrűsödnek lelkűnkbe, hol szomorúság, hol derűs mo­solygás, elégedetlenség, vagy munkánk feletti megelégedés. Hangsúlyozom, hogy a munkánk felett való megelégedés (ámbár elégedetlenek is vagyunk, lehetünk), mert a tanító mindent meg tudott maga körül teremteni az esztendők múlásával; szeretetet, tudást, me­legséget, néha örömöt is, csak azt az egyet nem, ami elsimította volna arcáról a gond ráncait. Amíg más leikébe az idők mosolygó tavaszát hintette, addig saját leikéből nem tudott a tél sivársága eltűnni. Amíg más lélekvetését érlelte, dús aratásra készítette elő, a ma­gáét a közöny lefagyasztotta bimbójában. Amikor dús szüretkor az élet áldásait két kézzel kapkodták azok, akiket ő küldött a Teremtő arany lakomájára, maga kint maradt, mert szerénysége eltaposódott az élet tolakodó tömegében. És mégis most. hogy az időóra ismét előre mutat; szépművű mu­tatója nekilendül az ismeretlen esztendő felé, ketyegése ebben az esz­tendőben is a magyar tanító szíve verése lesz. Ebben a csonka országban a magyar tanító szíve dobbanásától függ minden. Ez a szív pedig — a magyar tanító szíve — nem ma­gáért, hanem Istenünkért, hazánkért, annak bölcs vezetőiért, a lakos­ság boldogulásáért dobban, s annak muzsikája megteremti majd azt az erőt, mely meghozza Nagy-Magyarország feltámadását. Ez lesz a magyar tanítóság boldog új esztendője! Páter Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents