Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 1. szám - Major Samu: Akik elmentek

28

szárnyaló lelke sek értékes gondolatot termelt és ezeket különböző folyóiratokban ismertette. A helyi lapoknak, valamint számos társadalmi folyóiratnak és pedagógiai lapnak lelkes murikaiársa.

Míg még törékeny testén a betegség nem hatalmasodott el any- nyira, gyakran lehetett látni iskolai szünetekben Nyíregyháza város utcáin sétálgatni, amint gondolataiba elmélyedve járt-kelt fel és alá, vílágfájdalom érzése tükröződött vissza szelíd tekintetéből. Gyűlölt minden emberi hiúságot, a nagyképüsködő, alattomos embereket kerülte, de ezekkel szemben is a megbocsátást gyakorolta. A tanítói sors töviskcszcrúja glóriát fent nemes homlokára és boldog volt, hogy a Gondviselés a tanítói pályára irányította lépteit, mert valójában akkor érezte jól magát, midőn az ártatlan gyermekek társaságában lehetett.

Nemcsak hangoztatta a szépet, a jót, hanem tetteivel is bizonyságot tett róla. A szegény néptanító ezer koronát ad a Szabolcsi Tanítók Otthonára akkor, amidőn a gazdagok részéről sem várhattunk ilyen fejedelmi ajándékot. Nemes példáját mutatta meg ezzel, miképen lehet a tanítói közcélokért cselekedni. Résztvesz minden emberbaráti mozgalomban s a ,,ne tudja a bal kéz, mit cselekszik a jobb“ útmutatása szerint jár el. Egyházáért is szívesen hoz áldozatot. Az evangélikus vegyes énekkarnak tekintélyes összeggel alapííó tagja, Közvetlen halála előtt 200 pengős iskolai alapítványt tett oly célból, hogy ennek kamataiból azon két iskola szorgalmas tanulói kapjanak jutalmat, amely osztályoknak ő is tanítója volt. Ezen alapítványával elhúnyt szülei emlékét örökíti meg.

Gyenge az én toliam arra, hogy Stell Ernő nagyságát megfesthessem. Azt azonban érzem, hogy nemeslelkü barátunk távozása nagy veszteség számunkra. — Legyen síri álma csendes, békés és nyugodalmas! Tolnay Pál.

k

Ulreich Gyula.

Eícsszú, kínos szenvedés után, folyó évi január 14-én, életének 56-ik, működésének 36-ik évében meghalt Ulreich Gyula evang. soproni tanító. Az elköltözött az iskolán kívül is nágy tevékenységet fejtett ki. Elnöke volt a Soproni Szőlőbirtokosok Egyesületének és a Soproni Mezőgazdasági Kamarának, tagja volt az evang. Konventnek, presbytere az egyháznak és tagja Sopron szab. kir. város törvény- hatósági bizottságának. Ezek a tisztségek bizonyítják, hogy a társadalom közéleti szereplését sokra becsülte. Temetésén nagy tömegben vett részt a város gazdaközönsége és értelmisége; felvonultak az egyesületek és a vidéknek küldöttségei. Érdemeit szárnyaló szavakban méltatta Hanzmann Károly lelkész a halottak csarnokában és S c h o 1 t z Ödön esperes a sírnál. Itt a tanítóság nevében Neubauer János is mondott megható búcsúbeszédet. A gyászszertartás alatt a tanítók énekkara, a Gazdapolgárok Dalárdája és a borbolyai (megszállott területről érkezett) dalegyesület énekelt szebbnél szebb gyászdalokat. — Legyen áldás emlékezetén!

!