Evangélikus Népiskola, 1930

1930 / 9. szám - A német nyelv oktatásáról fiúközépiskoláinkban

256

telte először 1881-ben, aki vetélytársat látott benne. Módszeréről, elméletéről és gyakorlati alkalmazásáról Krohn írt egy könyvet 1900,- ban), Közben a tanulókkal is kell kérdeztetni, mert az nehezebb, mint a felelés, hiszen a kérdésben többnyire már benne foglaltatik a felelet is. Ilyenkor csak arra kell ügyelni a tanárnak, hogy kellő eréllyel vezesse a beszélgetést, mert könnyen komikussá válik és csak szórakozásul szolgál. A beszédgyakorlatok veszik talán legerősebben igénybe a tanár fizikumát, de ne sajnálja a fáradozását és beszéljen minél többet ő is németül, mert csak úgy tanulhat meg a gyermek beszélni. A heti 2—3 óra nem tudja ugyan pótdni a német környezetet, de valami ízelítőt és előtanulmányt ad hozzá; a kezdet nehézségeit megtöri,

A nyelvtanról és annak fontosabb részeinek szükséges tanításáról már a direkt módszernél szóltam. De a nyelvtan rövidíthető — csak a leglényegesebbet tanítsuk! — és ezt mint klasszika-filológus is meg merném tenni.

Még néhány szót a tervbe vett német érettségiről. Magam is azok közé tartozom, akik az érettségi vizsgálatot a német nyelvből szükségesnek látták (meg is írtam a Prot. Tanügyi Szemlében), de nem úgy gondoltam, mint amilyen a mostani tervezete. Legyen érettségi tárgy a német, de nem heti 2 órában a VII.—VIII. osztályban, amikor az új Tanterv még a XX, szásad íróit is felvette a régiekhez; ne legyen csak írásbeli vizsga és ne legyen a fordítás magyarról-németre! A latinnál is megelégszünk az anyanyelvre való fordítással, pedig heti 6 illetőleg 5 órában tanulják. Meg kellene nézni a külföldi példákat is. így Poroszországban 1956-ban kelt az utolsó érettségi rendelet, amely a németről-franciára való fordítást követelte; 1882. óta három új érettségi utasítás jelent meg náluk, azok közül kettő szóbeli vizsgát követelt (igy volt 1901 óta a háború végéig — jelenleg nem tudom hogyan van), s egy (1892.—1901.) szóbelit és írásbelit, de franciáról az anyanyelvre. Ne kívánjunk talán mi sem többet szegény magyar gyerekektől, mint a németek az övéiktől! A K. T. E. Közlöny legújabb száma (1930. május) beszámol az egyesület hivatalos állásfoglalásáról az új érettségi utasítások tervezetére nézve, mely szerint azt kérik a miniszter úrtól, hogy a gimnáziumokban a negyedik írásbeli tárgy a görög legyen, a többi iskola-típusnál a javaslat szerint. Eszerint a gimnáziumokban nem lépne életbe a német -érettségi. Kár volna!

És még valamit! Az a kérésünk, hogy mindehhez a tudományhoz és forrásaihoz olcsóbban lehessen hozzáférni, mint jelen tantankönyveinkkel. Hiszen az borzasztó, hogy már majdnem 10 pengős tankönyveink vannak. A mi tanári testületünk annak idején beadványt intézett ebben az ügyben az Országos Tanáregyesülethez is.

Tartsunk ki rendületlenül a németnek intenzivebb tanítása mellett, mert azzal saját létérdekeinket szolgáljuk. Gyakcrlaii előnye, hogy könnyebben hozzáférhető nálunk, mint a többi élőnyelv, mert még ma is hallani itt-ott, nem is szólva egyes német vidékekről, — másrészt németül tudnak szerte a világon. A tudomány szempontjából szinte pótolhatatlan. Nekik van a legnagyobb fordítási iro-